Visszhang: lemez

The Weather Station: Humanhood

Visszhang

A kanadai Tamara Lindeman színésznőként kezdte a karrierjét, több sorozatban és filmben is felbukkant Tamara Hope néven, de idővel inkább a zene felé fordult.

Dalszerzői kibontakozása nagyjából két évtizeddel ezelőtt kezdődött, tagja volt a ma is aktív Bruce Peninsula nevű zenekarnak, saját projektjét pedig The Weather Stationre keresztelte.

Bár korábbi megjelenései is figyelmet érdemeltek a szaksajtóban, az igazi áttörést a 2021-es Ignorance című lemez hozta meg, amelyen a gitáros folkot jazzes behatású, improvizatív, zongoraközpontú, szofisztikált popzenére cserélte. A legegyértelműbb párhuzamok Tori Amos, Joni Mitchell és a Destroyer zenéjével találhatók, de a Weather Station kétségtelenül egyedi színfolt a kortárs art-pop palettán. A klímaváltozásról szóló, hipnotikus hangulatú album több év végi listán is előkelő helyezést ért el, a sebtében kiadott és jóval gyengébb folytatás (How Is It That I Should Look at the Stars, 2022) az Ignorance-ről lemaradt dalokat tartalmazta.

A most megjelent Humanhood viszont ismét jó formában mutatja Lindemant és zenekarát. Az Ignorance-ra jellemző zenei világ nagyot nem változott, és bár az új lemezen akkorát gurító szám nincs, mint az együttest mennybe vivő Robber, de a Weather Station legegyenletesebb színvonalú anyaga a mostani, és a korábban elő-előforduló dagályosságot is sikerült visszafogni. A Neon Signs és a cím­adó dal emelkedik ki a leginkább, de a Humanhood nem részletekre darabolva, hanem egyben hallgatva működik igazán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.