Dalszerzői kibontakozása nagyjából két évtizeddel ezelőtt kezdődött, tagja volt a ma is aktív Bruce Peninsula nevű zenekarnak, saját projektjét pedig The Weather Stationre keresztelte.
Bár korábbi megjelenései is figyelmet érdemeltek a szaksajtóban, az igazi áttörést a 2021-es Ignorance című lemez hozta meg, amelyen a gitáros folkot jazzes behatású, improvizatív, zongoraközpontú, szofisztikált popzenére cserélte. A legegyértelműbb párhuzamok Tori Amos, Joni Mitchell és a Destroyer zenéjével találhatók, de a Weather Station kétségtelenül egyedi színfolt a kortárs art-pop palettán. A klímaváltozásról szóló, hipnotikus hangulatú album több év végi listán is előkelő helyezést ért el, a sebtében kiadott és jóval gyengébb folytatás (How Is It That I Should Look at the Stars, 2022) az Ignorance-ről lemaradt dalokat tartalmazta.
A most megjelent Humanhood viszont ismét jó formában mutatja Lindemant és zenekarát. Az Ignorance-ra jellemző zenei világ nagyot nem változott, és bár az új lemezen akkorát gurító szám nincs, mint az együttest mennybe vivő Robber, de a Weather Station legegyenletesebb színvonalú anyaga a mostani, és a korábban elő-előforduló dagályosságot is sikerült visszafogni. A Neon Signs és a címadó dal emelkedik ki a leginkább, de a Humanhood nem részletekre darabolva, hanem egyben hallgatva működik igazán.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
