Az utóbbi időben az egyik ilyen együttes a Lambrini Girls volt, akikkel felvett egy közös dalt is, valamint meghívta őket előzenekarnak egyik koncertjére. A brit duó az egyre izgalmasabb helynek tűnő Brightonban alakult 2020-ban, rajongótáboruk pedig dinamikusan nőtt az utóbbi években. Zajos, punkos, szövegmondós gitárzenét játszanak, saját bevallásuk szerint nagy hatással volt rájuk a Le Tigre és a Bikini Kill, de dalaik alapján egyértelmű, hogy a kortárs posztpunkot is nagyon szeretik.
A Who Let The Dogs Out a Lambrini Girls első nagylemeze, amelyről néhány hónapja azt nyilatkozták a KEXP rádióműsorában, hogy a legjobb album lesz, ami valaha létezett. Ez alighanem nincs így (és ígéretükkel ellentétben van rajta töltelékszám is), de kétségtelenül ígéretes és kiérlelt debütálás. A dalcímek (Big Dick Energy, Filthy Rich Nepo Baby, Cuntology 101) egyértelműen jelzik, hogy nem a költői képekben és a rébuszokban hisznek, hanem inkább az arcba mászós odamondogatásokban. Phoebe Lunny énekes-gitáros orgánuma és heves énekstílusa emlékeztet a mostanság elég nagyot futó Amy Tayloréra (Amyl & The Sniffers), de az együttes igazi szuperfegyvere Lilly Macieira basszusgitáros, aki torzított hangszínével végig előtérben van, nyersen és ötletesen játszik. A csúcspont a vége előtti Love című dal, ami azt sejteti, hogy a Lambrini Girls tud ennél többet is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
