Visszhang: könyv

László Noémi: Pulzus

Visszhang

A kötet versei három, nagyjából azonos hosszúságú ciklusba rendezve kalauzolnak a kompozíció központi figurájaként megjelenő lírai én életének meghatározó helyszíneire.

 „A tér mint szervezőelv. Tértusa. / Egymásra fűzött terek városa” – olvashatjuk például a Bécsi úthoz rendelt Vég nélkül című költeményben, amely a középső, Budapestre fókuszáló szakaszban a valós fizikai környezet megismerhetőségének határairól beszél, az egész kötet működéséhez kulcsot adva. A szövegek – a záróvers kivételével – egy-egy városhoz, konkrét helyszínhez vagy tágabb tájegységhez kapcsolódnak, a tájékozódást pedig a költeményeket térben lehorgonyzó alcímek segítik.

A nagy ívűnek tetsző, ám óhatatlanul is önmagára záródó koncepciót sajnos nem sikerül maradéktalanul tartalommal kitölteni. Bár a Béke van című Erdély-ciklusban még kifejezetten izgalmas, ahogyan az alapvetően gyerekkorba vezető emlékek gyakran immár szülői magyarázatot kapnak („Bárcsak a világmegváltó, / bátor gyerek láthatna itt, / két gyönyörű gyerekkel!”), és a lendület a budapesti évek magányosságáig kitart, de a könyv harmadik harmadát adó belhez elérve egyre laposabbá válik a térpoétikai program. A világjáró szövegekben fokozatosan eluralkodik a korábban a belső monológokat ellensúlyozó egyes szám második személyű versbeszélői szólam, ám ez az univerzális kívülállóság érzetét hangsúlyozó beszédmód éppen azt az élményanyagot távolítja el magától, amelyből e versek mindaddig táplálkozni próbáltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.