Visszhang: lemez

Lavender Country: Blackberry Rose

Visszhang

Patrick Haggerty 1973-ban jelentette meg a Lavender Country debütáló lemezét, majd a kis példányszámban kiadott album szinte azonnal eltűnt a süllyesztőben, a frontember pedig szögre akasztotta a gitárt.

Ő volt az első nyíltan meleg countryzenész, aki a szellemes sorokkal alaposan megtűzdelt dalszövegeiben sem rejtette véka alá másságát, amit a macsóságát hangsúlyozó szcéna nem igazán tolerált. Az aktivistaként is dolgozó Haggerty időközben többször próbálkozott – sikertelenül – a politikai pályafutással, a 2000-es évek eleje óta pedig ismét zenélni kezdett különösebb sikerek nélkül. De amikor pár évvel ezelőtt újra kiadták első lemezét, váratlanul elkezdtek felfigyelni a történetére és a dalaira.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.