Együtt laknak, dolgoznak, kertészkednek, sütnek-főznek, takarítanak, gondoskodnak egymásról a megbeszélt rend szerint. Az olvasó gondolhat egy pillanatig a futball-világbajnokságon szemetet szedő japán szurkolókra és a csapatra, amely mindig makulátlan öltözőt hagy maga után. A regényben az építészek munkája értelmet ad a rend és tisztaság tiszteletének. Az ottani házak több törődést igényelnek a fölhasznált anyagok és a klíma miatt. Ha egy épületet elhagynak, hangyák, méhek költöznek be, a falakat a harkály – „vértolulásos bolond” – fúrja, és a tájfun idején vízszintesen csapódó eső beszivárog a lyukakon. A tervező mint valami teremtő, visszatér, javítja, amit kell. Van jelentősége annak, hogy az idős mester szeretőjének házába melyik munkatárs megy eltüntetni a beázás nyomait, szigetelni a kéményt. Beethoven zenéje elnyomja a kinn tomboló tájfun zúgását, közben almás pitét szelnek a kávé mellé. Egy német gyártmányú könyvállványról, amely leggyakrabban Piero della Francesca albumát tartja, kiderül, nem érdemes újat tervezni helyette, csak elkészíttetni új anyagokból ugyanígy. Macuie szép történetét nyitott és zárkózott emberek tettei, hiedelmei irányítják megjósolhatatlanul, de a feszültség minden családban ismerős gesztusokkal oldódik fel. Maradandó olvasmányélmény.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
