Visszhang: dokumentumfilm

Merkel

  • 2023. április 5.

Visszhang

Politikusról dokumentumfilmet készíteni szakmai értelemben nem különösebb kihívás – türelem kell hozzá főképpen.

Videófelvételek ezrei dokumentálják egy világpolitikai tényező tevékenységét, interjúk százaiban fejti ki nézeteit, magyarázza döntéseit, osztja meg mindazt, amit láttatni szeretne magából, és akkor még nem beszéltünk a pályafutását végigkísérő elemzői reflexiókról. Ám a portréhoz nem árt kissé távolabb lépni a róla kialakult (és kialakított!) képtől.

Az Angela Merkelről a személyes részvétele (visszatekintése, reflexiója, netán átértékelő elemzése) nélkül készült, visszafogottan informatív film hálás köszönet Németország, sőt Európa nagymamájának, aki a nép egyszerű gyermekeként nem a hatalom iránti vágyból, hanem szolgálatból lépett politikai pályára, s leküzdve hátrányait (keletnémet, nő, elvei vannak) emelkedett a csúcsra, hogy a jólét előmozdítójaként, az igazság védelmezőjeként, a demokrácia megtestesítőjeként elnyerje népe szeretetét és a világ megbecsülését. A volt kancellár tényleg több rokonszenves emberi vonást mutat, mint hasonló pozícióban lévő kollégái együttvéve, és a film szívesen el is időzik az NDK-s anekdotákon meg a komoly vezetők nevetségességén (nem csak Trump mutatkozik pojácának, de az egy szál, világoskék blúzos nő körül a csupa férfi fontos emberek karéja is).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.