Videófelvételek ezrei dokumentálják egy világpolitikai tényező tevékenységét, interjúk százaiban fejti ki nézeteit, magyarázza döntéseit, osztja meg mindazt, amit láttatni szeretne magából, és akkor még nem beszéltünk a pályafutását végigkísérő elemzői reflexiókról. Ám a jó portréhoz nem árt kissé távolabb lépni a róla kialakult (és kialakított!) képtől.
Az Angela Merkelről a személyes részvétele (visszatekintése, reflexiója, netán átértékelő elemzése) nélkül készült, visszafogottan informatív film hálás köszönet Németország, sőt Európa nagymamájának, aki a nép egyszerű gyermekeként nem a hatalom iránti vágyból, hanem szolgálatból lépett politikai pályára, s leküzdve hátrányait (keletnémet, nő, elvei vannak) emelkedett a csúcsra, hogy a jólét előmozdítójaként, az igazság védelmezőjeként, a demokrácia megtestesítőjeként elnyerje népe szeretetét és a világ megbecsülését. A volt kancellár tényleg több rokonszenves emberi vonást mutat, mint hasonló pozícióban lévő kollégái együttvéve, és a film szívesen el is időzik az NDK-s anekdotákon meg a komoly vezetők nevetségességén (nem csak Trump mutatkozik pojácának, de az egy szál, világoskék blúzos nő körül a csupa férfi fontos emberek karéja is).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
