Az egyes elbeszélések között viszonylag kevés az átjárás, visszatérő szereplők is csak elvétve bukkannak fel, a párhuzamos történetszálak ritkán érintkeznek. A belső egységet elsősorban az enyhén disztópikus atmoszféra, valamint a tájkép jellegzetes tereptárgyai képezik: a panelek, a kutyafuttató és a kerítés. Ami „határ volt, bár a telepen nem tudták, mit határol” – áll a Quantum satis című novellában, amelynek főszereplői sorra járják az eladó budapesti ingatlanokat, majd a legkülönfélébb indokokkal végül elállnak a vásárlástól. Állandósult bizonytalanság uralja a szöveget, azt sugallva, hogy Erika és Bori, ha akarnának sem költözhetnének el innen, ahogy a Csendeséj Molotov-koktélokat gyártó családjának készülődése és a Rajzolok gyerek elbeszélőjének tapasztalatai is arra utalnak, hogy a kerítés leginkább az ott élők mozgásának korlátozására szolgál.
A kötetet áthatja egyfajta furcsa játékosság: nem eldönthető, mely elbeszélések értelmezhetők a ciklus részeként. Nem világos ugyanis, hogy a férfiak kellemetlen viccein pénzért kacagó nő, az online kurzusokat tartó hazugságoktató, vagy a tisztázatlan célú besúgóként működő anya vajon egyazon társadalmi és politikai berendezkedés figurái-e. Izgalmas prózai kísérlet ez, a legsikerültebb novellák mégis azok (Csak a fecskék, Legó, Régóta várunk a jó hírekre), amelyek egyértelműbben leválnak a lakótelepes koncepcióról.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
