Télen is fűtetlen boltok üres polcai és tékozló tömegrendezvények. A nemlétező szabadságukat folyvást ünnepelni kényszerített elnyomottak. A háborodott vezér szünet nélküli dicsőítése. A nyolcvanas évek Romániájába tartós élelmiszert illett ajándékba vinni. Meg Bibliát. A Ceaușescu bukása idején még kis sólyom (kb. kisdobos) korú Radu Jude (Aferim!) új filmjének 1981-ben induló, színigaz története zavarba ejtően egyszerű: egy naiv kisvárosi gimnazista rendszert bíráló szövegeket ír fel a falakra, tiltakozik az állapotok, a jogtiprás miatt, szabadságot követel. Hadseregnyi ügynököt mozgósítanak az ákombákom krétafeliratok szerzőjének elfogására, vallatják, lehallgatják, tönkreteszik, korai halálát előidézik (lehet, hogy nem csak az évekig tartó zaklatással, de tevőlegesen is). A film Gianina Cărbunariu Securitate-jelentésekből összeszőtt színművén alapul (hasonlóan, mint Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya Obiectiva Theodorája), a filmrendező ezeket a rendőri nyelvezetben papírra öklendezett, végtelen hülyeségükben is félelmetes szövegeket ütközteti a kor bornírt híradó- és propagandafilmjeivel, politikai, revü-, sőt gyerekműsoraival. Ám az irodalmi színpados ötlet, a zömmel frontálisan a kamerába mondott, szenvtelenül előadott jegyzőkönyvrészletek és a mozgóképidézetek váltogatása nem bír el két órát, mechanikussá válik a szerkesztés, túlírtnak, redundánsnak mutatkozik a szöveg és esetlegesnek a mégoly hatásos filmdokumentumok kiválasztása.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
