A tagok zenei és kulturális háttere is sokszínű: a jazz, a népzene és a könnyűzene irányából érkeztek, gyökereik pedig a Felvidékre, Erdélybe és Oroszországba nyúlnak vissza, emiatt az együttes egy olvasztótégelyhez hasonlít. Első albumukat izgalmas, stílusokon, világokon és sorsokon átívelő utazásként jellemzik, amely a saját szerzemények és versfeldolgozások mellett zenei hagyományaik megidézését is célul tűzte ki. A magyar mellett az orosz, a szlovák, a lengyel, a spanyol, a cigány, az indiai népdalok világa is visszaköszön, többszólamú hangzásba öltöztetve.
Az öt hang összefonódásában óriási erő van a suttogástól a kiabálásig; érdemes fejhallgatót használni, hogy az egyes szólamok és árnyalatok a lehető legtisztábban kivehetők legyenek. A különleges hangulat azt is könnyedén berántja, aki soha nem hallgat népzenét. Bár a hangszerelés minimalista, a hagyományos, táncházakban megszokott népi hangszerek egyáltalán nem hiányoznak, „a kevesebb több” elve érvényesül. A néhol visszafogott és lágy, máskor viszont felerősödő ütősök hangzása pont elég ahhoz, hogy ne tűnjön üresnek a megszólalás. A borítón Makhult Gabriella művészi illusztrációi remekül egészítik ki a lemez zenei anyagát.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
