Az utóbbi időben azonban mintha elindult volna valami változás: Martin Scorsese közel négyórás eposzt szentel történelmük egyik legnagyobb és leggyomorforgatóbb tragédiájának (Megfojtott virágok); a maroknyi, ma is készülő western is mintha erősebb szemüveggel nézne rájuk; ráadásul megjelentek az első, már kimondottan az ő történetüket elmesélő sorozatok is, A rezervátum kutyái, vagy épp az Echo című Marvel-sorozat. E kettő alkotói, Sterlin Harjo és Sydney Freeland fogtak össze, hogy filmre adaptálják a The New York Times újságírójának, Michael Powellnek a könyvét a navajo rezervátum egyik középiskolai kosárcsapatáról, s ehhez még LeBron James is nevét adta.
Saját coming-of-age tinisorsok és szuperhőssztorik mellett miért ne láthatnák az őslakos fiatalok, hogy klasszikus sportdráma is készül az ő főszereplésükkel? A Navajo kosarasok azonban túlságosan is ragaszkodik a műfaj kliséihez: hányattatott sorsú szereplőktől nagy visszatérőkön át a lelkesítő beszédekig minden előkerül, utolsó pillanatban eleresztett hárompontosból pedig több is akad. A kötelezők kipipálása mellett kevesebb idő jut arcot és jellemet adni a főszereplőknek – ilyen kiemelt bánásmódban szinte csak az edző részesül, aki egyébként nő –, a sztori azonban így is eltipeg a saját, inspiráló, ám kissé poros útján.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
