Visszhang: film

Navajo kosarasok

  • SzSz
  • 2024. október 2.

Visszhang

Az őslakos amerikaiak hosszú évtizedekig egyedül a westernfilmek rosszfiúi­ként jelenhettek meg a vásznon; civilizálatlan vademberekként valamilyen fehér saga hátterében.

Az utóbbi időben azonban mintha elindult volna valami változás: Martin Scorsese közel négyórás eposzt szentel történelmük egyik legnagyobb és leggyomorforgatóbb tragédiájának (Megfojtott virágok); a maroknyi, ma is készülő western is mintha erősebb szemüveggel nézne rájuk; ráadásul megjelentek az első, már kimondottan az ő történetüket elmesélő sorozatok is, A rezervátum kutyái, vagy épp az Echo című Marvel-sorozat. E kettő alkotói, Sterlin Harjo és Sydney Freeland fogtak össze, hogy filmre adaptálják a The New York Times újságírójának, Michael Powellnek a könyvét a navajo rezervátum egyik középiskolai kosárcsapatáról, s ehhez még LeBron James is nevét adta.

Saját coming-of-age tinisorsok és szuperhőssztorik mellett miért ne láthatnák az őslakos fiatalok, hogy klasszikus sportdráma is készül az ő főszereplésükkel? A Navajo kosarasok azonban túlságosan is ragaszkodik a műfaj kliséihez: hányattatott sorsú szereplőktől nagy visszatérőkön át a lelkesítő beszédekig minden előkerül, utolsó pillanatban eleresztett hárompontosból pedig több is akad. A kötelezők kipipálása mellett kevesebb idő jut arcot és jellemet adni a főszereplőknek – ilyen kiemelt bánásmódban szinte csak az edző részesül, aki egyébként nő –, a sztori azonban így is eltipeg a saját, inspiráló, ám kissé poros útján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.