Visszhang: lemez

Lukács Miklós: Timeless

Visszhang

Csupa lassú dal szerepel a lemezen – Beatles, Sting, Somewhere Over the Rainbow – őszi reggelekhez vagy estékhez illő, nosztalgikus-melankolikus köntösben.

Egy percig se gondolja senki, hogy a jazz és a kortárs zenei színtér nagyra becsült cimbalomművésze könnyen kiérdemelhető sikerre áhítozik a jól ismert dallamokkal: az Óz, a csodák csodája betétballadája egy Bach-stílusú improvizá­ció­val, a Norwegian Wood izgalmas akusztikai kísérletekkel bevezetve szólal meg, a legpoposabb alapanyag, a Field of Gold pedig némi játéktechnikai nóvummal, üveghangos pizzicatóval lesz teljes. A cimbalom merengő csilingeléséhez bizonyára a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal illik legjobban, és cseppet sincs ellenünkre, hogy Lukács Miklós, aki általában mindent megtesz, hogy összetörje a hallgatók kényelmes előfeltételezéseit a hangszeréről, most ilyen kedvvel feledkezik bele a szép hangzásba.

A műfaji meghatározással bajban vagyunk – a jazz elemei főként a Somewhere… című West Side Story-dalban kerülnek elő –, a végszó mindenesetre egy Eötvös Péternek szóló tiszteletadás. Esterházy Péter könyvében az Isten azért irigykedik Charlie Parkerre, mert zenélni tud, míg a Mindenható időtlen lény, képtelen tempót tartani. Lukács Miklós új lemezének címadó időtlenségéből ilyesféle idétlenség nem következik. Bátor vállalkozás ilyen meditatív albumot készíteni, s hogy egy pillanatra sem zsibbadunk, az a muzsikus kimeríthetetlen invencióját és ízlését dicséri.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.