Visszhang: lemez

Lukács Miklós: Timeless

Visszhang

Csupa lassú dal szerepel a lemezen – Beatles, Sting, Somewhere Over the Rainbow – őszi reggelekhez vagy estékhez illő, nosztalgikus-melankolikus köntösben.

Egy percig se gondolja senki, hogy a jazz és a kortárs zenei színtér nagyra becsült cimbalomművésze könnyen kiérdemelhető sikerre áhítozik a jól ismert dallamokkal: az Óz, a csodák csodája betétballadája egy Bach-stílusú improvizá­ció­val, a Norwegian Wood izgalmas akusztikai kísérletekkel bevezetve szólal meg, a legpoposabb alapanyag, a Field of Gold pedig némi játéktechnikai nóvummal, üveghangos pizzicatóval lesz teljes. A cimbalom merengő csilingeléséhez bizonyára a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal illik legjobban, és cseppet sincs ellenünkre, hogy Lukács Miklós, aki általában mindent megtesz, hogy összetörje a hallgatók kényelmes előfeltételezéseit a hangszeréről, most ilyen kedvvel feledkezik bele a szép hangzásba.

A műfaji meghatározással bajban vagyunk – a jazz elemei főként a Somewhere… című West Side Story-dalban kerülnek elő –, a végszó mindenesetre egy Eötvös Péternek szóló tiszteletadás. Esterházy Péter könyvében az Isten azért irigykedik Charlie Parkerre, mert zenélni tud, míg a Mindenható időtlen lény, képtelen tempót tartani. Lukács Miklós új lemezének címadó időtlenségéből ilyesféle idétlenség nem következik. Bátor vállalkozás ilyen meditatív albumot készíteni, s hogy egy pillanatra sem zsibbadunk, az a muzsikus kimeríthetetlen invencióját és ízlését dicséri.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.