Visszhang: lemez

Lukács Miklós: Timeless

Visszhang

Csupa lassú dal szerepel a lemezen – Beatles, Sting, Somewhere Over the Rainbow – őszi reggelekhez vagy estékhez illő, nosztalgikus-melankolikus köntösben.

Egy percig se gondolja senki, hogy a jazz és a kortárs zenei színtér nagyra becsült cimbalomművésze könnyen kiérdemelhető sikerre áhítozik a jól ismert dallamokkal: az Óz, a csodák csodája betétballadája egy Bach-stílusú improvizá­ció­val, a Norwegian Wood izgalmas akusztikai kísérletekkel bevezetve szólal meg, a legpoposabb alapanyag, a Field of Gold pedig némi játéktechnikai nóvummal, üveghangos pizzicatóval lesz teljes. A cimbalom merengő csilingeléséhez bizonyára a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal illik legjobban, és cseppet sincs ellenünkre, hogy Lukács Miklós, aki általában mindent megtesz, hogy összetörje a hallgatók kényelmes előfeltételezéseit a hangszeréről, most ilyen kedvvel feledkezik bele a szép hangzásba.

A műfaji meghatározással bajban vagyunk – a jazz elemei főként a Somewhere… című West Side Story-dalban kerülnek elő –, a végszó mindenesetre egy Eötvös Péternek szóló tiszteletadás. Esterházy Péter könyvében az Isten azért irigykedik Charlie Parkerre, mert zenélni tud, míg a Mindenható időtlen lény, képtelen tempót tartani. Lukács Miklós új lemezének címadó időtlenségéből ilyesféle idétlenség nem következik. Bátor vállalkozás ilyen meditatív albumot készíteni, s hogy egy pillanatra sem zsibbadunk, az a muzsikus kimeríthetetlen invencióját és ízlését dicséri.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.