Visszhang: lemez

Ngwenyama: Flow / Takács Quartet

Visszhang

Fejér András csellista a másik magyar tagja annak a vonósnégyesnek, amely Takács-Nagy Gábor vezetésével alakult meg a Zeneakadémián, 1975-ben.

A világ másik felén zimbabwei és japán szülőktől egy évre rá született meg Nokuthula Ngwenyama, aki fiatalkorában tehetséges brácsaművészként aratott sikereket, megnyerte a rangos Primrose brácsaversenyt, és csak aztán mélyült el a zeneszerzés mesterségében. (Tegyük hozzá, hölgyről van szó, ami zeneszerzők között még mindig feltűnő dolog.) Ngwenyama a legtöbb művét vonósokra komponálta, a Flow című, nyolctételes darabot épp a Takács Quartetnek.

Zenéje csupa energia és innováció, tele olyan gesztussal és inspirációval, amelyek túlmutatnak a hagyományos, klasszikus zenén. Egyes részek Steve Reich vagy Terry Riley stílusára emlékeztetnek, mások akár a nagy romantikusokat, Brahmsot, Schumannt, Elgart juttatják eszünkbe. Nem ódivatú, és nem is megközelíthetetlen ez a zene, ráadásul van benne valami kozmikus. A prelűd az ősrobbanás portréja, majd egy lassuló tételben a lehűlést halljuk. A harmadik, scherzo tétel játékos pastiche bécsi keringőkből, úgy szól, mint amikor Straussra táncolnak a bolygók Kubrick Űrodüsszeiájában. Az utolsó tételt egy indiai hatos lüktetésű ritmus uralja. A Takács Quartet négy tagja – Edward Dusinberre, Harumi Rhodes hegedűsök, Richard O’Neill brácsás és Fejér András – odaadóan és hibátlan érzékkel tolmácsolják a 22 perces művet, amelyet a streamfelületeken a legkönnyebb elérni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”