Visszhang: lemez

Ngwenyama: Flow / Takács Quartet

Visszhang

Fejér András csellista a másik magyar tagja annak a vonósnégyesnek, amely Takács-Nagy Gábor vezetésével alakult meg a Zeneakadémián, 1975-ben.

A világ másik felén zimbabwei és japán szülőktől egy évre rá született meg Nokuthula Ngwenyama, aki fiatalkorában tehetséges brácsaművészként aratott sikereket, megnyerte a rangos Primrose brácsaversenyt, és csak aztán mélyült el a zeneszerzés mesterségében. (Tegyük hozzá, hölgyről van szó, ami zeneszerzők között még mindig feltűnő dolog.) Ngwenyama a legtöbb művét vonósokra komponálta, a Flow című, nyolctételes darabot épp a Takács Quartetnek.

Zenéje csupa energia és innováció, tele olyan gesztussal és inspirációval, amelyek túlmutatnak a hagyományos, klasszikus zenén. Egyes részek Steve Reich vagy Terry Riley stílusára emlékeztetnek, mások akár a nagy romantikusokat, Brahmsot, Schumannt, Elgart juttatják eszünkbe. Nem ódivatú, és nem is megközelíthetetlen ez a zene, ráadásul van benne valami kozmikus. A prelűd az ősrobbanás portréja, majd egy lassuló tételben a lehűlést halljuk. A harmadik, scherzo tétel játékos pastiche bécsi keringőkből, úgy szól, mint amikor Straussra táncolnak a bolygók Kubrick Űrodüsszeiájában. Az utolsó tételt egy indiai hatos lüktetésű ritmus uralja. A Takács Quartet négy tagja – Edward Dusinberre, Harumi Rhodes hegedűsök, Richard O’Neill brácsás és Fejér András – odaadóan és hibátlan érzékkel tolmácsolják a 22 perces művet, amelyet a streamfelületeken a legkönnyebb elérni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.