Visszhang: lemez

Paul Weller: Fat Pop (Volume I)

Visszhang

A modfaternek becézett Paul Weller nem az a típus, aki kertészkedéssel töltötte a lockdownt: mindössze tíz hónappal legutóbbi lemeze után máris új anyaggal jelentkezik.

Tizenhatodik szólóalbuma ráadásul ismét kreatív újjászületésről tanúskodik. A már említett tavalyi On Sunset, illetve az azt megelőző, 2018-as True Meanings az életmű színvonalához képest kicsit gyengébbre és belassultra sikeredett, de a friss album ismét csúcsformában prezentálja az egykori The Jam vezé­rét. Ezúttal nem hosszú dalokat, hanem tömör és velős, 2-3 perces szösszeneteket kapunk, nagy részük közös ismertetőjele a fúvós aláfestés. Az enyhén elektronikus Cosmic Fringes kiválóan adja meg az alaphangot, az ezt követő True-ban Weller úgy duettezik a Mysterines énekesnőjével, Lia Met­calfe-fal, hogy felváltva éneklik a sorokat, a Cobweb/Connections az akusztikus gitárok dominanciája miatt marad emlékezetes, a Moving Canvasben meg felcsendül egy George Harrison-os szóló. De ezek még nem is a csúcsdalok! A címadó tételben kísérteties szintifutamok varázsolják misztikussá a hangulatot, a Shades of Blue-ban (ezt a 63 éves Weller a lányával, Leah-val írta, és együtt is éneklik) egy ritmikus zongoratéma viszi a prímet, a Failed pedig színtiszta Noel Gallagher, ami azért érdekes, mert eddig úgy tudtuk, hogy Weller hatott Gallagherre, és nem fordítva. Mindenesetre az új lemez meghallgatása után a határán vagyok annak, hogy elindítsam az „egymillióan a magyarországi Paul Weller-koncertért” kampányt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”