Visszhang: lemez

Paul Weller: Fat Pop (Volume I)

Visszhang

A modfaternek becézett Paul Weller nem az a típus, aki kertészkedéssel töltötte a lockdownt: mindössze tíz hónappal legutóbbi lemeze után máris új anyaggal jelentkezik.

Tizenhatodik szólóalbuma ráadásul ismét kreatív újjászületésről tanúskodik. A már említett tavalyi On Sunset, illetve az azt megelőző, 2018-as True Meanings az életmű színvonalához képest kicsit gyengébbre és belassultra sikeredett, de a friss album ismét csúcsformában prezentálja az egykori The Jam vezé­rét. Ezúttal nem hosszú dalokat, hanem tömör és velős, 2-3 perces szösszeneteket kapunk, nagy részük közös ismertetőjele a fúvós aláfestés. Az enyhén elektronikus Cosmic Fringes kiválóan adja meg az alaphangot, az ezt követő True-ban Weller úgy duettezik a Mysterines énekesnőjével, Lia Met­calfe-fal, hogy felváltva éneklik a sorokat, a Cobweb/Connections az akusztikus gitárok dominanciája miatt marad emlékezetes, a Moving Canvasben meg felcsendül egy George Harrison-os szóló. De ezek még nem is a csúcsdalok! A címadó tételben kísérteties szintifutamok varázsolják misztikussá a hangulatot, a Shades of Blue-ban (ezt a 63 éves Weller a lányával, Leah-val írta, és együtt is éneklik) egy ritmikus zongoratéma viszi a prímet, a Failed pedig színtiszta Noel Gallagher, ami azért érdekes, mert eddig úgy tudtuk, hogy Weller hatott Gallagherre, és nem fordítva. Mindenesetre az új lemez meghallgatása után a határán vagyok annak, hogy elindítsam az „egymillióan a magyarországi Paul Weller-koncertért” kampányt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.