Tizenhatodik szólóalbuma ráadásul ismét kreatív újjászületésről tanúskodik. A már említett tavalyi On Sunset, illetve az azt megelőző, 2018-as True Meanings az életmű színvonalához képest kicsit gyengébbre és belassultra sikeredett, de a friss album ismét csúcsformában prezentálja az egykori The Jam vezérét. Ezúttal nem hosszú dalokat, hanem tömör és velős, 2-3 perces szösszeneteket kapunk, nagy részük közös ismertetőjele a fúvós aláfestés. Az enyhén elektronikus Cosmic Fringes kiválóan adja meg az alaphangot, az ezt követő True-ban Weller úgy duettezik a Mysterines énekesnőjével, Lia Metcalfe-fal, hogy felváltva éneklik a sorokat, a Cobweb/Connections az akusztikus gitárok dominanciája miatt marad emlékezetes, a Moving Canvasben meg felcsendül egy George Harrison-os szóló. De ezek még nem is a csúcsdalok! A címadó tételben kísérteties szintifutamok varázsolják misztikussá a hangulatot, a Shades of Blue-ban (ezt a 63 éves Weller a lányával, Leah-val írta, és együtt is éneklik) egy ritmikus zongoratéma viszi a prímet, a Failed pedig színtiszta Noel Gallagher, ami azért érdekes, mert eddig úgy tudtuk, hogy Weller hatott Gallagherre, és nem fordítva. Mindenesetre az új lemez meghallgatása után a határán vagyok annak, hogy elindítsam az „egymillióan a magyarországi Paul Weller-koncertért” kampányt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
