Visszhang: lemez

Liam Gallagher & John Squire

Visszhang

A Stone Roses 1996-os feloszlása óta nem túl sok időt töltött el a reflektorfényben John Squire.

Kiadott egy lemezt The Sea­horses nevű zenekarával, ezt követte két szólóalbum a 2000-es években, majd inkább a festészetre koncentrált. Az előző évtizedben sor került a Stone Roses újjáalakulására, elsősorban turnék, illetve két új dal formájában, ezután Squire lényegében visszavonult. Érdekes módon egy 2020-as sportbalesetet követő hosszadalmas rehabilitáció ébresztette rá, hogy neki még van zenei mondanivalója. A csuklótörésből lábadozó gitáros nekiállt dalokat írni, és miután tavalyelőtt vendégeskedett Liam Gallagher knebworth-i koncertjein, rájött, hogy a szerzeményei pont a korábbi Oasis-frontember karcos hangján szólalhatnának meg a legjobban. Greg Kurstin producerrel Los Angelesben rögzítették a dalokat (amelyek szövegeiért is Squire felelt), a végeredmény egy remek pszichedelikus, cím nélküli rockalbum lett, ami egész biztosan Gallagher legjobb munkája az utolsó Oasis-album óta. A Raise Your Hands máris bizonyítja, hogy Squire még mindig nagyszerű gitáros, illetve hogy Liam hangja továbbra is alkalmas a világmegváltó refrének éneklésére. A Love You Forever Hendrixet, a Mars to Liverpool és a One Day at a Time az 1973 körüli Lennont idézi, az I’m a Wheel meg színtiszta blues, s van benne egy Star Wars-idézet is. A You’re Not the Only One-ban Led Zeppelin-hatások mutathatók ki, a Mother Nature’s Song nem csak a címe miatt beatleses, a Just An­other Rainbow pedig az a dal, amelyben a leginkább összeér az Oasis és a Stone Roses.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.