Visszhang: lemez

Rameau: Les Boréades / Orfeo Zenekar, Purcell Kórus

Visszhang

Majdnem egészen elfeledték a francia zeneszerző utolsó művét.

A Les Boréades minden elemet tartalmaz, amitől egy barokk opera izgalmas lehetett – viharjelenet, szerelem, bosszú és varázslat, deus ex machina –, a történet mégis terjengősnek hat. 1763-ban az opera próbái félbemaradtak Párizsban, Rameau kicsivel később ágynak esett és elhunyt, a művet csak hét évvel később vették elő, de jelentős hatás nélkül. Az újrafelfedezésben az első modern színpadi előadás karmesterének, John Eliot Gardinernek elévülhetetlen érdemei vannak.

Tavaly szeptemberben az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus koncertváltozatban adta elő az operát Vashegyi György vezényletével. Ezúttal nem mondhatjuk, hogy a régizenész-karmester szokása szerint egy teljesen ismeretlen darabot tárt elénk a Müpában, azt viszont igen, hogy az Alphise szerepében tündöklő Sabine Devieilhe révén egészen különleges koncertfelvétel született, ráadásul élvonalbeli kiadó égisze alatt. A szoprán énekes hangja könnyű és sebes, mégsem súlytalan, a szólamdíszítések hitelesek és gyönyörködtetik a fület. Az opera egyik drámai tetőpontját, a már említett viharjelenetet a kórus és a fafúvósok eksztatikus összjátéka, no meg a szélgép teszi izgalmassá. De ha a kiváló énekesi gárda (Reinoud Van Mechelen, Gwendoline Blondeel) nem elég, az interpretáció vonzerejét a határozottsága és a feszessége adja: még az is megpróbálkozhat a Rameau-opera hallgatásával, akihez a francia barokk egyáltalán nem áll közel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."