A Les Boréades minden elemet tartalmaz, amitől egy barokk opera izgalmas lehetett – viharjelenet, szerelem, bosszú és varázslat, deus ex machina –, a történet mégis terjengősnek hat. 1763-ban az opera próbái félbemaradtak Párizsban, Rameau kicsivel később ágynak esett és elhunyt, a művet csak hét évvel később vették elő, de jelentős hatás nélkül. Az újrafelfedezésben az első modern színpadi előadás karmesterének, John Eliot Gardinernek elévülhetetlen érdemei vannak.
Tavaly szeptemberben az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus koncertváltozatban adta elő az operát Vashegyi György vezényletével. Ezúttal nem mondhatjuk, hogy a régizenész-karmester szokása szerint egy teljesen ismeretlen darabot tárt elénk a Müpában, azt viszont igen, hogy az Alphise szerepében tündöklő Sabine Devieilhe révén egészen különleges koncertfelvétel született, ráadásul élvonalbeli kiadó égisze alatt. A szoprán énekes hangja könnyű és sebes, mégsem súlytalan, a szólamdíszítések hitelesek és gyönyörködtetik a fület. Az opera egyik drámai tetőpontját, a már említett viharjelenetet a kórus és a fafúvósok eksztatikus összjátéka, no meg a szélgép teszi izgalmassá. De ha a kiváló énekesi gárda (Reinoud Van Mechelen, Gwendoline Blondeel) nem elég, az interpretáció vonzerejét a határozottsága és a feszessége adja: még az is megpróbálkozhat a Rameau-opera hallgatásával, akihez a francia barokk egyáltalán nem áll közel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
