Visszhang: lemez

Rameau: Les Boréades / Orfeo Zenekar, Purcell Kórus

Visszhang

Majdnem egészen elfeledték a francia zeneszerző utolsó művét.

A Les Boréades minden elemet tartalmaz, amitől egy barokk opera izgalmas lehetett – viharjelenet, szerelem, bosszú és varázslat, deus ex machina –, a történet mégis terjengősnek hat. 1763-ban az opera próbái félbemaradtak Párizsban, Rameau kicsivel később ágynak esett és elhunyt, a művet csak hét évvel később vették elő, de jelentős hatás nélkül. Az újrafelfedezésben az első modern színpadi előadás karmesterének, John Eliot Gardinernek elévülhetetlen érdemei vannak.

Tavaly szeptemberben az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus koncertváltozatban adta elő az operát Vashegyi György vezényletével. Ezúttal nem mondhatjuk, hogy a régizenész-karmester szokása szerint egy teljesen ismeretlen darabot tárt elénk a Müpában, azt viszont igen, hogy az Alphise szerepében tündöklő Sabine Devieilhe révén egészen különleges koncertfelvétel született, ráadásul élvonalbeli kiadó égisze alatt. A szoprán énekes hangja könnyű és sebes, mégsem súlytalan, a szólamdíszítések hitelesek és gyönyörködtetik a fület. Az opera egyik drámai tetőpontját, a már említett viharjelenetet a kórus és a fafúvósok eksztatikus összjátéka, no meg a szélgép teszi izgalmassá. De ha a kiváló énekesi gárda (Reinoud Van Mechelen, Gwendoline Blondeel) nem elég, az interpretáció vonzerejét a határozottsága és a feszessége adja: még az is megpróbálkozhat a Rameau-opera hallgatásával, akihez a francia barokk egyáltalán nem áll közel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”