Visszhang: lemez

Rameau: Les Boréades / Orfeo Zenekar, Purcell Kórus

Visszhang

Majdnem egészen elfeledték a francia zeneszerző utolsó művét.

A Les Boréades minden elemet tartalmaz, amitől egy barokk opera izgalmas lehetett – viharjelenet, szerelem, bosszú és varázslat, deus ex machina –, a történet mégis terjengősnek hat. 1763-ban az opera próbái félbemaradtak Párizsban, Rameau kicsivel később ágynak esett és elhunyt, a művet csak hét évvel később vették elő, de jelentős hatás nélkül. Az újrafelfedezésben az első modern színpadi előadás karmesterének, John Eliot Gardinernek elévülhetetlen érdemei vannak.

Tavaly szeptemberben az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus koncertváltozatban adta elő az operát Vashegyi György vezényletével. Ezúttal nem mondhatjuk, hogy a régizenész-karmester szokása szerint egy teljesen ismeretlen darabot tárt elénk a Müpában, azt viszont igen, hogy az Alphise szerepében tündöklő Sabine Devieilhe révén egészen különleges koncertfelvétel született, ráadásul élvonalbeli kiadó égisze alatt. A szoprán énekes hangja könnyű és sebes, mégsem súlytalan, a szólamdíszítések hitelesek és gyönyörködtetik a fület. Az opera egyik drámai tetőpontját, a már említett viharjelenetet a kórus és a fafúvósok eksztatikus összjátéka, no meg a szélgép teszi izgalmassá. De ha a kiváló énekesi gárda (Reinoud Van Mechelen, Gwendoline Blondeel) nem elég, az interpretáció vonzerejét a határozottsága és a feszessége adja: még az is megpróbálkozhat a Rameau-opera hallgatásával, akihez a francia barokk egyáltalán nem áll közel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.