Egy kifinomultan humoros, elgondolkodtató, látványos és költői előadás született, amelyben a személyes történetük és az ismert mese egyetlen komplex világgá olvad össze.
Stilizált filmstúdió a színpadon, Tim Spooner állandóan változó díszletei között mintha egy bábfilmet készítenének. A kulisszák mögé látni, a vizuális trükközések, kommentárok, átöltözések is egyenesben zajlanak, miközben középen, egy nagy kivetítőn áll össze az aktuális jelenet. Az őszinte, intim, burleszkszerű jelenetek a nemváltás nehézségeiről, csapdáiról mesélnek. Önmagunk megismerésének rögös és élethosszig tartó útját látjuk: egy fabábu nem lehet igazi fiú, hiába vágyik rá. Ha a leszbikus Rosana által leszbikusnak hitt Ivorból férfi lesz, akkor Rosana őt ugyanúgy szereti majd, mint amikor nőnek hitte és úgy szeretett bele? Ők akkor most egy hetero pár lettek? Vagy bonyolultabb ennél a mese és az emberi psziché?
A varázslat itt mégis megtörténik: felfedezzük, hogy két ember szerelme mindig szövevényes, az emberi fantázia határtalan, a queer humor pedig különleges. És azt is, hogy a meséknek gyógyító ereje van, még akkor is, ha nem jó a végük, vagy ha végeérhetetlenek. Illetve azt, hogy transznemű emberek márpedig vannak, akkor is, ha épp rendeleti kormányzással el akarják törölni őket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
