Visszhang: színház

Rosana Cade–Ivor Mac­Askill: Pinokkió átváltozása

  • - sisso -
  • 2025. március 26.

Visszhang

A két brit művész, akik a magánéletben is egy párt alkotnak, most két asszisztens és az innovatív színháztechnika segítségével mutatta meg, min mennek keresztül, amióta Ivor úgy döntött, hogy testében is férfi lesz.

Egy kifinomultan humoros, elgondolkodtató, látványos és költői előadás született, amelyben a személyes történetük és az ismert mese egyetlen komplex világgá olvad össze.

Stilizált filmstúdió a színpadon, Tim Spooner állandóan változó díszletei között mintha egy bábfilmet készítenének. A kulisszák mögé látni, a vizuális trükközések, kommentárok, átöltözések is egyenesben zajlanak, miközben középen, egy nagy kivetítőn áll össze az aktuális jelenet. Az őszinte, intim, burleszkszerű jelenetek a nemváltás nehézségeiről, csapdáiról mesélnek. Önmagunk megismerésének rögös és élethosszig tartó útját látjuk: egy fabábu nem lehet igazi fiú, hiába vágyik rá. Ha a leszbikus Rosana által leszbikusnak hitt Ivorból férfi lesz, akkor Rosana őt ugyanúgy szereti majd, mint amikor nőnek hitte és úgy szeretett bele? Ők akkor most egy hetero pár lettek? Vagy bonyolultabb ennél a mese és az emberi psziché?

A varázslat itt mégis megtörténik: felfedezzük, hogy két ember szerelme mindig szövevényes, az emberi fantázia határtalan, a queer humor pedig különleges. És azt is, hogy a meséknek gyógyító ereje van, még akkor is, ha nem jó a végük, vagy ha végeérhetetlenek. Illetve azt, hogy transznemű emberek márpedig vannak, akkor is, ha épp rendeleti kormányzással el akarják törölni őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.