Visszhang: film

Elektronikus állam

  • SzSz
  • 2025. március 26.

Visszhang

Nincs új a nap alatt: a robotok, hónuk alá csapva minden elektronikus háztartási készüléket és ketyerét, fel­lázadnak az emberiség ellen.

Az Elektronikus államban mindez a 90-es években történik, a nosztalgiabombával is felérő prológus egyértelműen a film legjobb, leg­stílusosabb része. Ami utána következik, azt viszont még lejtmenetnek is túlzás nevezni. A sztori szerint ugyanis legyőztük a gépeket, mégpedig a tüzet tűzzel oltás elvével: egy cég kifejlesztette a technológiát, amellyel az emberek képesek a tudatukat drónokba táplálni. A bukott robotok egy hatalmas gettóba vonulnak, de az emberiség jövője sem sokkal szebb: hatalmas, bizarr eszközt a fejükön viselve csak vegetálnak, miközben a tudatuk valahol máshol bolyong. Főhősünk egy fiatal lány, Michelle, aki egy autóbalesetben nemcsak a szüleit, de a zseninek kikiáltott öccsét, Christophert is elveszítette. Egy nap azonban egy fura robot állít be hozzá, azt állítva, hogy ő Christopher.

320 millió dolláros büdzséjével az Elektronikus állam nemcsak a legdrágább Netflix-film, de minden idők egyik legdrágább mozija is egyben. A költségeihez képest már-már bámulatos, hogy a világon semmi nem működik benne: a robotok egyszerre az elnyomás szimbólumai és szimpla szabadságharcosok (akiknek a vezére egy Mogyi nevű, mogyoró alakú szerkezet!); minden akció borzasztóan néz ki; a robotoknál már csak a színészek rosszabbak – pedig fel­tűnik itt mindenki Milly Bobby Browntól Ke Huy Quanon át Stanley Tucciig és Jason Alexanderig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.