Visszhang: film

Still: A Michael J. Fox movie

  • SzSz
  • 2023. május 24.

Visszhang

Michael J. Foxnál 1991-ben, 29 évesen diagnosztizáltak Parkinson-kórt; a betegségét viszont egészen 1998-ig titokban tartotta.

Ez idő alatt is folyamatosan dolgozott, ám a Still nem erről szól, ahogy legnagyobb sikerei, a Vissza a jövőbe és az ismertségét meghozó Családi kötelékek című sorozat is csak egy-egy fejezetet tesznek ki.

A Still hollywoodi krónika helyett egy intim portrét tár elénk Foxról, aki egész életében magáért és magával küzdött: kis növésűként gyerekkorában állandóan szekálták, majd hiába indult be hamar a karrierje, hamarosan éhkoppra jutott, aztán beütött a sztárság, a dicsőség pedig a fejébe szállt. Szerencsére még időben megismerkedett kollégájával, Tracy Pollannel, aki először nevezte szemtől szemben seggfejnek, amiből nemsokára szerelem, majd házasság lett.

Az élet azonban még egy pofont tartogatott számára: betegségét sokáig igyekezett elfedni, majd alkoholba menekült, mielőtt elkezdett a tudományos kutatások finanszírozásáért kampányolni. A Still-lel most azt bizonyítja be, hogy immár nem „a” parkinsonos színész, hanem egy színész, aki kegyetlen őszinteséggel látja saját állapotát, mégis erősebb, mint az őt gyötrő fájdalom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.