Visszhang: film

The Neon Highway

Visszhang

Mintha csak a 2009-es Őrült szív párdarabját látnánk.

Ezúttal Jeff Bridges bátyja, Beau adja elő az alkoholban és önsajnálatban pácolt idős countrytrubadúr szerepét, aki kap egy utolsó lehetőséget az élettől, hogy helyrehozza múltbéli ballépéseit, és megcsillogtassa tehetségét. Ebben partnere egy ifjú titán, akiben saját fiatalkori önmagát látja, és ők ketten egy olyan dalt csiszolgatnak, amely képes meg­rengetni az állandó újdonságot kereső nashville-i countryipart. Itt sajnos véget is érnek a párhuzamok: a The Neon Highway dramaturgiai komplexitása jobbára a délutáni műsorsáv B drámáinak szintjén mozog, az alakítások (Beau-t kivéve) felejthetők, és még a címadó fiktív countrysláger sem ér fel a 2009-es The Weary Kindhoz.

A valaha a countryzene A ligájában játszó Claude Allen (Beau Bridges) egy vidéki házikóban éldegél, amikor az exzenész – je­lenleg tévészerelőként dolgozó – Wayne (Rob Mayes) bekopogtat hozzá, hogy bekösse a netet. A két férfi hamar felismeri egymásban a rokonlelket, és Claude ráveszi Wayne-t, hogy adja ki a dalát Nashville-ben. Az idős zenész igyekszik mozgósítani kapcsolatait, de rá kell jönnie, hogy az ipar már régen megváltozott, és haragosainak tábora is népesebb, mint rajongóié. A két zenész odisszeája határozottan kevesebb drámai potenciált tartogat, mint azt az írók láttatni szeretnék, ráadásul Claude alkoholizmusa is csak humorforrás, ellentétben az Őrült szív mélyreható függőséganalízisével. Egyedül az idősebb Bridges testvér alakítása emeli az átlag fölé a filmet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”