Visszhang: tévésorozat

Three Pines

Visszhang

Armand Gamache Montrealból érkezik az idilli Three Pinesba...

A streamingszolgáltatók tartalom- és alapanyag­éhsége nemcsak a B szoftpornók, délutáni műsorsávból szabadult karácsonyi giccsek és közepes thrillerek derékhadának kedvez, hanem a ponyvába hajló krimi­adaptációknak is. A Netflix az utóbbi időben Harlan Coben terebélyes életművére harapott rá, az Amazon pedig épp most fedezte fel Louise Penny kanadai krimiíró Armand Gamache-regényeit. Sokat látott nagyvárosi detektív az ékszerdobozszerű québeci falucskában, senki sem az, akinek látszik, titkokkal terhes élettörténetek, tökéletesnek hitt gyilkosságok…

Armand Gamache (Alfred Molina) Montrealból érkezik az idilli Three Pinesba, hogy fényt derítsen egy nagyzoló, mindenki által gyűlölt díva bizarr halálának körülményeire. Bár minden lakos olyan tündéri, mintha egy Hallmark-tévéfilmből szabadult volna, mégis hamar gyanússá válnak. A sorozat négyszer kétrészes etapokban prezentálja a szinte komikusan groteszk és túlgondolt gyilkosságokat (amelyek sorra követik egymást a nagyjából három utcából álló városkában), miközben a cselekménybe erőltet egy, a regényekből hiányzó átívelő szálat (annak egyébként több köze van a mai kanadai valósághoz, mint a tündibündi bűnfészeknek). A javíthatatlanul idealista Gamache egy eltűnt bennszülött lány után is nyomoz: e szál sötét hangvétele élesen elüt a szinte parodisztikus Three Pines-i bűnesetektől. Mindent ezerszer láttunk már (sokkal jobb kivitelben), és az unalomtól sem az A kategóriás főszereplő, sem a helyi ízek, sem a sötét kanadai történelem nem menti meg a szériát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.