Visszhang: tévésorozat

Three Pines

Visszhang

Armand Gamache Montrealból érkezik az idilli Three Pinesba...

A streamingszolgáltatók tartalom- és alapanyag­éhsége nemcsak a B szoftpornók, délutáni műsorsávból szabadult karácsonyi giccsek és közepes thrillerek derékhadának kedvez, hanem a ponyvába hajló krimi­adaptációknak is. A Netflix az utóbbi időben Harlan Coben terebélyes életművére harapott rá, az Amazon pedig épp most fedezte fel Louise Penny kanadai krimiíró Armand Gamache-regényeit. Sokat látott nagyvárosi detektív az ékszerdobozszerű québeci falucskában, senki sem az, akinek látszik, titkokkal terhes élettörténetek, tökéletesnek hitt gyilkosságok…

Armand Gamache (Alfred Molina) Montrealból érkezik az idilli Three Pinesba, hogy fényt derítsen egy nagyzoló, mindenki által gyűlölt díva bizarr halálának körülményeire. Bár minden lakos olyan tündéri, mintha egy Hallmark-tévéfilmből szabadult volna, mégis hamar gyanússá válnak. A sorozat négyszer kétrészes etapokban prezentálja a szinte komikusan groteszk és túlgondolt gyilkosságokat (amelyek sorra követik egymást a nagyjából három utcából álló városkában), miközben a cselekménybe erőltet egy, a regényekből hiányzó átívelő szálat (annak egyébként több köze van a mai kanadai valósághoz, mint a tündibündi bűnfészeknek). A javíthatatlanul idealista Gamache egy eltűnt bennszülött lány után is nyomoz: e szál sötét hangvétele élesen elüt a szinte parodisztikus Three Pines-i bűnesetektől. Mindent ezerszer láttunk már (sokkal jobb kivitelben), és az unalomtól sem az A kategóriás főszereplő, sem a helyi ízek, sem a sötét kanadai történelem nem menti meg a szériát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.