A James Smith vezette csapat elég hamar bedolgozta magát az angliai gitárzenét jelenleg uraló szövegmondós posztpunkhullám elitjébe. Az idén második albumát kiadó együttes először járt Magyarországon, ennek megfelelően elég nagy lendülettel vették be a Sziget nagysátrát, és egy órán át nem is nagyon lassítottak. A kvartett élőben egy mindenféle hangszeren játszó, de főleg szintiző session-zenésszel és két vokalista lánnyal egészült ki. Így a színpadkép az összevissza mászkáló zenekari tagokkal színes vásári forgatagra emlékeztetett, ezzel pedig egyszerre idézték meg a Talking Heads, a korai Happy Mondays, illetve a !!! szellemét. A Yard Act diszkó-punkja lehengerlő élőben, és a koncert első fele után leginkább az volt a kérdés, hogy a viszonylag szűk korpuszból kijön-e egy kerek show a végére. A második album kevésbé karakteres dalai nehezítettek a helyzeten, és volt is olyan pillanat, amikor kissé vesztésre állt a Yard Act, de a koncert utolsó harmadának számai (The Overload, 100% Endurance, és a záró The Trench Coat Museum) feledtetni tudták ezt. Smith az utolsó dal közben tartott egy megindító beszédet arról, hogy milyen szerencsések ők, hogy zenélhetnek; milyen sok ember van, aki nem ennyire szerencsés és háború sújtotta országban él; majd megköszönte a közönségnek, hogy 75 percig kitartottak (valójában ekkor jártak a koncert 64. percében), és széles mosollyal az arcán levonult a színpadról.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
