Bemelegítésként Ella Fitzgerald- és Pixies-számokat énekelt egy Riot Diet nevű dzsesszegyüttesben. Yeule néven 2014 óta készít zenéket, amelyek révén idővel zajos sikert aratott és lassan kiléphetett a pusztán a net bugyraiban ismert szubkulturális előadó státusából – egy ideje a Ninja Tune adja ki a dolgait. Legújabb anyaga, a Softscars a harmadik albuma. A tavalyi Glitch Princess című lemez a rajta található sok friss és izgalmas, de rövid szám mellett arról vált híressé, hogy a digitális verzió egy csaknem ötórás ambient számot is rejtett (The Things They Did for Me Out of Love).
Az új lemezen hiába keresnénk ekkora monstrumot, ehelyett mindent megtalálunk, amiből Yeule mára felépítette saját, zsenge kora dacára is mind monumentálisabb életművét; a számok címe rendre visszautal egy-egy múltjából származó sebhelyre. Akad itt a szokásosnál kicsit több cukorral tálalt dream pop, vicces barkácselektronika, és leginkább az énekes jellegzetes, néha szándékosan idegesítő tónusúra manipulált, máskor csilingelően játékos hangja. A nyitó x w x hegedűvel, torzított gitárhanggal és vokállal súlyosbított neo-shogaze őrülete csak a kezdet: a fura-folktól a glitchhopig, sőt a bárzenéig előkerül itt minden. A lényeg, hogy egy percig se unatkozzon a befogadó, és szívét elöntse a melegség, valahányszor a válogatottan ravasz melódiák simogatják a lelkét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
