Visszhang: könyv

Giulia Caminito: A tó vize sohasem édes

Visszhang

Apa feketén dolgozott egy építkezésen, s lezuhant az állványról.

A kórház várójában ott a felesége, mostohafia, pici ikrei, kislánya. A lány hallja, ahogy idegenek beszélnek az apjáról: „valami nyomorult”. Ez az ezredforduló körüli olasz nyomorúság egyben-másban különbözik a magyartól, fejlettebb szegénykultúra. Az iskola udvarán konténerek állnak, ahol minden osztálynak vannak órái, mert a szerencsétlenségben mindenkinek osztoznia kell.

A család tényleg csak azt veszi meg, amire szükség van, a kislánynak Barbie baba helyett kivágott fotók jutnak. Tévéjük sincs jó ideig. Az anya, a vörös Antonia arra neveli a lányát, hogy a kölcsönkönyv­re nagyon kell vigyázni, akár valakié, akár a könyvtáré – ugyanakkor a jogaiért mindenkor ki kell állnia. Bárki és bármi ellen. A lány aztán nagyon egyedül van élete legtöbb konfliktusában, és véletlenül alakul úgy, hogy egyszer vasvillával felel – és azután mindig. Szerencsétlen családja nagyon erős, az államnál mindenképpen erősebb. Ahogy a konyhában vitáznak, a bátyja így beszél: „A baloldalon nincs senki, anya. Egy olyan alak kormányoz, aki felvásárolta a tévécsatornákat, a fél sajtót, aki kurvákkal szórakozik, és úgy néz ki, mint önmaga karikatúrája.” A regényben a legnagyobb bűnök körülményei is világosan látszanak, a lány legalábbis együttérzéssel szól saját részvétlenségéről és dühkitöréseiről, de el is ítéli magát, mert nem szereti eléggé azokat, akik őt igen. És aki akar, megbocsáthat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.