Visszhang: könyv

Giulia Caminito: A tó vize sohasem édes

Visszhang

Apa feketén dolgozott egy építkezésen, s lezuhant az állványról.

A kórház várójában ott a felesége, mostohafia, pici ikrei, kislánya. A lány hallja, ahogy idegenek beszélnek az apjáról: „valami nyomorult”. Ez az ezredforduló körüli olasz nyomorúság egyben-másban különbözik a magyartól, fejlettebb szegénykultúra. Az iskola udvarán konténerek állnak, ahol minden osztálynak vannak órái, mert a szerencsétlenségben mindenkinek osztoznia kell.

A család tényleg csak azt veszi meg, amire szükség van, a kislánynak Barbie baba helyett kivágott fotók jutnak. Tévéjük sincs jó ideig. Az anya, a vörös Antonia arra neveli a lányát, hogy a kölcsönkönyv­re nagyon kell vigyázni, akár valakié, akár a könyvtáré – ugyanakkor a jogaiért mindenkor ki kell állnia. Bárki és bármi ellen. A lány aztán nagyon egyedül van élete legtöbb konfliktusában, és véletlenül alakul úgy, hogy egyszer vasvillával felel – és azután mindig. Szerencsétlen családja nagyon erős, az államnál mindenképpen erősebb. Ahogy a konyhában vitáznak, a bátyja így beszél: „A baloldalon nincs senki, anya. Egy olyan alak kormányoz, aki felvásárolta a tévécsatornákat, a fél sajtót, aki kurvákkal szórakozik, és úgy néz ki, mint önmaga karikatúrája.” A regényben a legnagyobb bűnök körülményei is világosan látszanak, a lány legalábbis együttérzéssel szól saját részvétlenségéről és dühkitöréseiről, de el is ítéli magát, mert nem szereti eléggé azokat, akik őt igen. És aki akar, megbocsáthat.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.