Visszhang: film

Jeanne du Barry – A szerető

  • 2023. október 11.

Visszhang

A filmesek szeretik az európai történelem valószínűleg legdekadensebb képződményét, a 18. század végének egyre degenerálódó francia királyi udvarát.

Az értelmetlen pompa, a lakomák, vadászatok, a műtárgynak is beillő parókák, az intrikák, a züllöttség bemutatása – megannyi remek alkalom ún. látványos mozi létrehozására. Ám ezeken a külsőségeken meg a legnyilvánvalóbb állításokon túl (XV. Lajos tehetségtelen politikus és felelőtlen kretén volt, aki nyomorba taszította országát) csak kevés filmnek akad más közölni­valója. Ilyen pl. Sofia Coppola Marie Antoinette-je, amely lázadó kamasznak mutatja a későbbi királynét, egyértelmű (feminista) áthallásokkal napjainkra.

A rendezőként is jó képességű színésznő, Maïwenn valami hasonlóval próbálkozik, de egy királyi „ágyas” esetében ez reménytelen vállalkozás. A kifejezés eleve a prostituálttal rokon értelmű, a feltörekvő cselédlány meg konkrétan is ezt a mesterséget űzte, mielőtt a király rendelkezésére bocsátotta kitartója. Nehéz forradalmárnak feltüntetni a törtetőt, akinek legnagyobb jótéteménye egy színes bőrű szolga taníttatása volt (ő hálából később guillotine alá juttatta). A film sem a korról, sem a nem mindennapi szituációról, sem mindezek reflexiójáról nem tesz semmilyen releváns közlést. Nehéz kihámozni, hogy mit akar elmondani a főszerepet is magára osztó rendezőnő a filmhez megnyert, luxus mellékszereplőként unatkozó Johnny Depp oldalán. Bár a királyi udvarba bevezetésekor viselt ruhájának a 30 méteres uszálya kétségtelenül jól mutat felső gépállásból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.