Az értelmetlen pompa, a lakomák, vadászatok, a műtárgynak is beillő parókák, az intrikák, a züllöttség bemutatása – megannyi remek alkalom ún. látványos mozi létrehozására. Ám ezeken a külsőségeken meg a legnyilvánvalóbb állításokon túl (XV. Lajos tehetségtelen politikus és felelőtlen kretén volt, aki nyomorba taszította országát) csak kevés filmnek akad más közölnivalója. Ilyen pl. Sofia Coppola Marie Antoinette-je, amely lázadó kamasznak mutatja a későbbi királynét, egyértelmű (feminista) áthallásokkal napjainkra.
A rendezőként is jó képességű színésznő, Maïwenn valami hasonlóval próbálkozik, de egy királyi „ágyas” esetében ez reménytelen vállalkozás. A kifejezés eleve a prostituálttal rokon értelmű, a feltörekvő cselédlány meg konkrétan is ezt a mesterséget űzte, mielőtt a király rendelkezésére bocsátotta kitartója. Nehéz forradalmárnak feltüntetni a törtetőt, akinek legnagyobb jótéteménye egy színes bőrű szolga taníttatása volt (ő hálából később guillotine alá juttatta). A film sem a korról, sem a nem mindennapi szituációról, sem mindezek reflexiójáról nem tesz semmilyen releváns közlést. Nehéz kihámozni, hogy mit akar elmondani a főszerepet is magára osztó rendezőnő a filmhez megnyert, luxus mellékszereplőként unatkozó Johnny Depp oldalán. Bár a királyi udvarba bevezetésekor viselt ruhájának a 30 méteres uszálya kétségtelenül jól mutat felső gépállásból.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
