Visszhang

„Már csak egy közeli koncert hiányzik az üdvösséghez”, írtam tavaly az Ensoulment című, visszatérő The The-lemez kritikájának legvégén – és az ima meghallgatásra talált.

Sok évtized eltelt már azóta, hogy M. M. Bahtyin előadta elméletét a regény műfaji sajátosságairól.

Napjainkban nehéz kérdés előtt állnak a nemzetközi összeesküvésekben utazó amerikai akció- és kémfilmek: ki legyen a főgonosz?

Az 1991-es születésű, magyar felmenőkkel rendelkező amerikai zongoraművésznő első lemeze kettős identitásának portréja.

James McMurtry vezetékneve nem véletlenül csenghet ismerősen.

Van ez a családi összejöveteles alműfaja a horrorfilmeknek, amelyben elvonul egy komplett família (plusz egy-két jövendőbeli, merthogy rezonőr is kell).

A kötet szövegeinek nagyobb része tematikus kapcsolódásokra és finom utalásokra épülő novellaciklust alkot.

Wes Anderson, David Lynch, Ridley Scott – sőt Sergio Leone! –, se szeri, se száma a neves rendezőknek, akik ujjgyakorlat gyanánt, meg persze egy rakás pénzért nekiálltak reklámfilmet forgatni.

A görög sípokra emlékeztető fafúvós hangszerek különös helyet foglaltak el minden francia impresszionista zeneszerző szívében.

Dózsa nevét költőink is megörökítették, azt pedig, hogy mit gondoljunk a Dózsa-felkelés okairól és körülményeiről, leginkább Eötvös József Magyarország 1514-ben című, 1847-ben (!) kiadott regényéből tudjuk.

A zenekar utoljára 2014-ben járt Bécsben, és most nem albumturné alkalmából jött ismét az osztrák fővárosba – az aktuális koncertkörút a rejtélyes Peel It Back címre hallgat.

Galíciában járunk, falun, bár szép nagy gimnáziuma van, s elég vacak az idő.

Ezzel a sorozattal az a baj leginkább, hogy egyszer már láttuk, s akkor egész jó volt.

A társadalom peremén élő hős egy nap találkozik egy öreg tanítómesterrel, aki kalandra hívja, amelyhez kap valami varázstárgyat.