Visszhang: koncert

The The

Visszhang

„Már csak egy közeli koncert hiányzik az üdvösséghez”, írtam tavaly az Ensoulment című, visszatérő The The-lemez kritikájának legvégén – és az ima meghallgatásra talált.

A bécsi fellépés eredetileg az Arena szabadtéri színpadára lett meghirdetve, de mivel nem fogytak elég jól a jegyek, a benti klubhelyiségben kerül sor az eseményre (ahol valamikor rég az Opus a Life Is Life klipjét forgatta). Matt Johnson négy remek kísérőzenésszel érkezett az osztrák fővárosba: a Bródy János-hasonmásként sem esélytelen James Eller basszusozik, a korábban a Tinder­sticksszel is zenélő Earl Harvin dobol, a Michael Gira-külsejű DC Collard billentyűzik, míg a szólógitárt a Primal Screamből is ismert Barrie Cadogan aka Little Barrie szólaltatja meg. Johnson a színpadon az elegáns, udvarias angol gentleman figuráját hozza, sokat bókol a bécsi közönségnek, és hol gitározva, hol csak szimplán croonerként énekelve adja elő az életművét.

Öt dal hangzik el az Ensoulmentről, a többi régi klasszikus, és még a saját nevén 1981-ben kiadott Burning Blue Soulról is elhangzik egy szám. Pont ebben a szerzeményben, az Icing Upban található pszichedelikus elszállás bizonyul az este egyetlen kevésbé ihletett momentumának. A legnagyobb slágereknek számító The Beat(en) Generationt és This Is the Dayt óriási ováció kíséri, a fő blokkot záró Infected is nagyot üt, aztán a zenekar még visszatér három dalra. A precízen 8-kor induló buli háromnegyed 10-kor ér véget, még kicsit világosban indulunk haza, miközben elégedetten húzunk le egy újabb nevet a bakancslistáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.