Az élet álom – ezen a címen Pedro Calderón de la Barca írt nevezetes drámát, Az álom élet – ez pedig az osztrák Franz Grillparzer verses darabja, ám ehhez a témához, vagyis ehhez a bonyodalmas viszonylathoz nyilvánvalóan bizonyos William Shakespeare-nek is volt pár érvényes hozzászólása. A Szentivánéji álom juthat az eszünkbe rögtön, mely vígjáték pénteken este opera formáját öltve jut majd elénk, méghozzá a huszadik század közepéről, Benjamin Brittentől. Az ő 1960-as operájában a tündérkirály Oberon szerepe-szólama kontratenort követel, és a Szabó Máté által megrendezendő előadásban ez a kontratenor Meili Li lesz, s mellette pódiumra vonul majd a Zeneakadémia ének tanszakának megannyi fiatal tehetsége is (Solti terem, május 27., hét óra). Azonban ezen az estén egy másik operabemutató is felidézi majd számunkra Shakespeare és az álom közös témáját: egy félig olasz, félig német operaszerző, Ermanno Wolf-Ferrari Sly című operája révén (Erkel Színház, május 27., hét óra). Az 1927-ből való, s minálunk a harmincas évek óta nem játszott dalmű cselekménye ugyanis A makrancos hölgy prológjából vétetett, melyben oly csúnyán megtréfálnak egy részeges fickót: nagyúrként felébresztve azt mély álmából, és elbizonytalanítva abban, voltaképpen mi is a valóság. A Sly ezt a történetet növeszti háromfelvonásos operává: ezúttal majd Göttinger Pál rendezésében és László Boldizsárral a címszerepben.
Ha azt keresnénk, hogy ki is volt a zeneszerzők közül Shakespeare legnagyobb rajongója, akkor Hector Berlioz jó eséllyel megszerezhetné az első helyet egy ilyen virtuális versenyben. Neki a remek francia zenekar, az Orchestre National du Capitole de Toulouse csütörtöki koncertjén jut majd szerep, mégpedig mindjárt a program legelején: a Római karnevál pazar nyitánya révén (Zeneakadémia, május 26., fél nyolc). Az együttes a jóképű mélyvonós, Gautier Capuçon társaságában jön majd Pestre, ő egy huszadik századi versenyművet, Dutilleux Csellóversenyét fogja eljátszani, de lesz még itt néminemű Debussy és Stravinsky is a műsoron. Hasonlóan kiadós program ígérkezik az Óbudai Danubia Zenekar vasárnapi koncertjén is: ott Brittentől Sibeliusig jut majd el az együttes és vezérlő karnagya, Hámori Máté (Nemzeti Hangversenyterem, május 29., fél nyolc).
S végül jöjjön az Opera Shakespeare-fesztiváljának záróaktusa, melyhez igazi nagyság érkezik a körünkbe: az öles termetű, egészen pontosan 193 centiméter magas Bryn Terfel (operaház, június 2., hét óra). A walesi basszbariton (képünkön) áriaestjén újfent bizonyságot ad majd ismeretes sokoldalúságáról, meg fog mutatkozni előttünk mint operai rosszfiú, s alighanem fütyülni fog mindnyájunkra. Méghozzá szó szerint, merthogy a programban többek között ott szerepel a címszereplő áriája Boito Mefistofeléjéből, s ennek előadásakor Terfel rendszerint bizonyítani szokta jeles rendű füttytudományát. Ami persze korántsem nélkülözhetetlenül fontos egy operaénekes számára, ám Terfel elsöprő erejű pódiumszemélyiségének igazából kifejezetten jól áll.
