1961, Twickenham, London - Lone Scherfig: Egy lányról

  • - köves -
  • 2010. április 8.

Zene

A fájdalom és a humor keverékét keresem - mondta volt a közelmúltban Nick Hornby ezeken az oldalakon (Mancs, 2010. február 4.), s hogy ez mennyire így van, és a szerző nem szokott át a hátunk mögött például a "pátosz és a vízibalett" keverékére, azt ez a film is bizonyítja. Nagyon úgy fest, az Egy lányról az utóbbi idők talán legjobban sikerült Hornby-műve, még ha nem is Hornby írta, csak adaptálta (s ilyen minőségben került karnyújtásnyira az Oscartól).

A fájdalom és a humor keverékét keresem - mondta volt a közelmúltban Nick Hornby ezeken az oldalakon (Mancs, 2010. február 4.), s hogy ez mennyire így van, és a szerző nem szokott át a hátunk mögött például a "pátosz és a vízibalett" keverékére, azt ez a film is bizonyítja. Nagyon úgy fest, az Egy lányról az utóbbi idők talán legjobban sikerült Hornby-műve, még ha nem is Hornby írta, csak adaptálta (s ilyen minőségben került karnyújtásnyira az Oscartól). Humor és fájdalom - mindkettőből jól vizsgázik a dán érzékenységet immár angol környezetben is meggyőzően demonstráló Lone Scherfig filmje, és jól vizsgázik abból a természetes, naprakész nyelvből, ami ugyancsak Hornby fennhatósága. Ez az aktuális nyelv történetesen a hatvanegyben, Twickenhamban beszélt angol, melyben szépen keverednek a kispolgári fóbiák - pl. a minden belföldi (zsidó) és külföldi (francia) idegentől való idegenkedés - és a konzervatív nevelési elvek szakszavai. Utóbbiakból egyenesen következik, hogy a 16 éves, Oxfordra ítélt Jennynek a latinra és a csellóra kell koncentrálnia, és nem a franciára, a legkevésbé pedig egy sportkocsis ügyeskedőre, aki Ravelt hallgat, és régiségeket lovasít meg. De mit van mit tenni, ha zuhog a londoni eső, s Jenny a csellóját szorongatva, ázott verébként álldogál a buszra várva - épp az ilyen látványra buknak az éltes világfiak. Autó fékez, ablak leteker, magabiztos helóóóó, némi szellemesség, és a csitri már bent is ül a férfi sportos Bristoljában (patinás brit márka). Jenny pont annyira üt el újdonsült udvarlója nagyvilágian vonzó, léha és félművelt köreitől, mint a sportos Bristol az ázott diákcsellótól, de persze a leányzó hamar kiismeri a járást - a hozzá hasonló filmes teremtmények mindig hamar kiismerik. Az esőben ázó, bájos kiskacsákból és az életükbe betoppanó sármos idegenekből olyan sokat hordott már hátán a mozivászon (a nemrég bemutatott Akvárium ugyanezt nyújtja ötven évvel későbbi, lakótelepi kiszerelésben), hogy a lányos filmek anyányi rendezői rendszerint jobbnak látják, ha valami merőben eredetivel vagy finom művészkedéssel bizonyítják alkalmasságukat. Az Egy lányról viszont nem bizonyít semmit, s még csak nem is egy szép kivétel, hanem maga a szabályt erősítő szabályosság. A szabály pedig annyi, hogy Hornby "humor és fájdalom" receptje mértéktartó rendezés és színvonalas színészi játék esetén igen kedvező hatást kelt a mozikban is.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.