Interjú

„A csavarás jól hangzott”

Fenyő Miklós előadóművész

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2023. december 19.

Zene

Amerikában élt a rock and roll születése idején, Hungária néven alapított zenekart Magyarországon. Harmincöt éve lép fel szólóban, számait azok is ismerik, akik soha nem jártak a koncertjén, soha nem hallották a lemezeit. Fenyő Miklóssal a siker titkáról, amerikai élményeiről, és a Hungária születéséről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Nagy meglepetést okozott azzal a bejelentéssel, hogy jövő nyáron Hungária-koncert lesz a Puskás Arénában.

Fenyő Miklós: Elsősorban köszönetnyilvánítás, de nagy öröm is. Egy gesztus a közönség felé. Nélkülük nem lettünk volna senkik. Az odaadásukat, hűségüket, rajongásukat, lelkesedésüket akarjuk megköszönni.

MN: A Hungária már a hatvanas években bemutatkozott, de csak jóval később, a Rock and Roll Partyval jutottak a csúcsra, és teljesen más irányba indultak, mint korábban. Lezárt mindent, ami azelőtt volt.

FM: Az 1980-ban összeállt formáció kultuszt teremtett. A hungáriás létemnek a legnagyobb sikersorozata volt, de hogy lezárása lett volna valaminek? Végül is, igen, az lett, de akkor nem annak szántam. Amikor 1967-ben megalapítottam a Hungáriát, húszéves gyerek voltam… A klasszikus Hungáriáról beszélek, ami az én – hogy is mondjam – viselt dolgaimnak az egyike.

MN: Sorolhatjuk a viselt dolgok közé a tehetséggondozást is?

FM: Igazából a nagy dobás Szandi volt, utána mindenki azt gondolta, hogy amihez hozzányúlok, abból arany lesz. Ez rajtam ragadt, de azért nem teljesen igaz.

MN: Hívták az X-Faktorba is zsűritagnak.

FM: Elvállaltam. Hiba volt.

MN: Miért?

FM: Az egy bulvárműsor, de én komolyan vettem. Ki is rúgtak a következő évben. Mintha ott se lettem volna.

MN: Amióta a nyolcvanas évek Hungária-korszaka – változó felállásban – végét ért, kizárólag szólóban lép fel.

FM: Így igaz. Több mint 35 éve csak Fenyő Miklós van – és kész. A nevem egyfajta védjegy, viszem a Hungária örökségét tovább. De természetesen számos alkotótárssal, kollégával dolgozom együtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.