Interjú

„A csavarás jól hangzott”

Fenyő Miklós előadóművész

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2023. december 19.

Zene

Amerikában élt a rock and roll születése idején, Hungária néven alapított zenekart Magyarországon. Harmincöt éve lép fel szólóban, számait azok is ismerik, akik soha nem jártak a koncertjén, soha nem hallották a lemezeit. Fenyő Miklóssal a siker titkáról, amerikai élményeiről, és a Hungária születéséről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Nagy meglepetést okozott azzal a bejelentéssel, hogy jövő nyáron Hungária-koncert lesz a Puskás Arénában.

Fenyő Miklós: Elsősorban köszönetnyilvánítás, de nagy öröm is. Egy gesztus a közönség felé. Nélkülük nem lettünk volna senkik. Az odaadásukat, hűségüket, rajongásukat, lelkesedésüket akarjuk megköszönni.

MN: A Hungária már a hatvanas években bemutatkozott, de csak jóval később, a Rock and Roll Partyval jutottak a csúcsra, és teljesen más irányba indultak, mint korábban. Lezárt mindent, ami azelőtt volt.

FM: Az 1980-ban összeállt formáció kultuszt teremtett. A hungáriás létemnek a legnagyobb sikersorozata volt, de hogy lezárása lett volna valaminek? Végül is, igen, az lett, de akkor nem annak szántam. Amikor 1967-ben megalapítottam a Hungáriát, húszéves gyerek voltam… A klasszikus Hungáriáról beszélek, ami az én – hogy is mondjam – viselt dolgaimnak az egyike.

MN: Sorolhatjuk a viselt dolgok közé a tehetséggondozást is?

FM: Igazából a nagy dobás Szandi volt, utána mindenki azt gondolta, hogy amihez hozzányúlok, abból arany lesz. Ez rajtam ragadt, de azért nem teljesen igaz.

MN: Hívták az X-Faktorba is zsűritagnak.

FM: Elvállaltam. Hiba volt.

MN: Miért?

FM: Az egy bulvárműsor, de én komolyan vettem. Ki is rúgtak a következő évben. Mintha ott se lettem volna.

MN: Amióta a nyolcvanas évek Hungária-korszaka – változó felállásban – végét ért, kizárólag szólóban lép fel.

FM: Így igaz. Több mint 35 éve csak Fenyő Miklós van – és kész. A nevem egyfajta védjegy, viszem a Hungária örökségét tovább. De természetesen számos alkotótárssal, kollégával dolgozom együtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.