Interjú

„Egy felkérés, egy megbízás”

Darvas Kristóf zenész

Zene

Játszott a Krétakörben és a Specko Jednóban, fellép az apjával és Ujj Zsuzsival; zongorista, tangóharmonikás és egyre többet énekel is. Legalább negyven éve zenél, pedig még csak negyvenhárom éves.

Magyar Narancs: Apád, Darvas Ferenc zeneszerző. Már kiskorodban eldőlt, hogy te is zenével fogsz foglalkozni?

Darvas Kristóf: Volt egy időszak, amikor nem volt teljesen egyértelmű. Két zenész már volt a családban, az apám és a bátyám; Bence négy évvel idősebb nálam, ezért előrébb tartott, mint én. Úgy gondoltam, hogy ők jobbak nálam. Ebben az is közrejátszott, hogy ők jobban bele tudtak illeszkedni a zeneiskolai rendszerbe. Én kevésbé.

MN: Az evidens volt, hogy zeneiskolába mész?

DK: Az általános iskolával párhuzamosan jártam zeneiskolába, szolfézsra és zongoratanárhoz. De nem érdekelt az a klasszikus tananyag, amit ott tanítottak. Jobban érdekelt az, amit magamtól szedtem fel, hallás után. Ha például hallottam egy dallamot, akkor már óvodás koromban rá tudtam énekelni egy ellenszólamot. Iskolás koromban nem volt egyértelmű, hogy a zene hivatás lesz-e vagy hobbi. Általánosban egyszer egy évben, az iskolai ki mit tudon felléptem, és azt vettem észre, hogy ez másoknak is tetszik. Az osztálytársaim amúgy sokat cikiztek, mert eléggé kilógtam a sorból, de amikor hallottak zenélni, pár napig mintha jobban respektáltak volna. Az áttörést az hozta meg, amikor tizenhét évesen bekerültem egy olyan családon kívüli közegbe, ahol rendszeresen játszhattam. Ez egy ifjúsági zsidó szervezet, a Hasomer Hacair, röviden a Somer volt, a még felújítás előtt álló Páva utcai zsinagógában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.