Interjú

„Egy felkérés, egy megbízás”

Darvas Kristóf zenész

Zene

Játszott a Krétakörben és a Specko Jednóban, fellép az apjával és Ujj Zsuzsival; zongorista, tangóharmonikás és egyre többet énekel is. Legalább negyven éve zenél, pedig még csak negyvenhárom éves.

Magyar Narancs: Apád, Darvas Ferenc zeneszerző. Már kiskorodban eldőlt, hogy te is zenével fogsz foglalkozni?

Darvas Kristóf: Volt egy időszak, amikor nem volt teljesen egyértelmű. Két zenész már volt a családban, az apám és a bátyám; Bence négy évvel idősebb nálam, ezért előrébb tartott, mint én. Úgy gondoltam, hogy ők jobbak nálam. Ebben az is közrejátszott, hogy ők jobban bele tudtak illeszkedni a zeneiskolai rendszerbe. Én kevésbé.

MN: Az evidens volt, hogy zeneiskolába mész?

DK: Az általános iskolával párhuzamosan jártam zeneiskolába, szolfézsra és zongoratanárhoz. De nem érdekelt az a klasszikus tananyag, amit ott tanítottak. Jobban érdekelt az, amit magamtól szedtem fel, hallás után. Ha például hallottam egy dallamot, akkor már óvodás koromban rá tudtam énekelni egy ellenszólamot. Iskolás koromban nem volt egyértelmű, hogy a zene hivatás lesz-e vagy hobbi. Általánosban egyszer egy évben, az iskolai ki mit tudon felléptem, és azt vettem észre, hogy ez másoknak is tetszik. Az osztálytársaim amúgy sokat cikiztek, mert eléggé kilógtam a sorból, de amikor hallottak zenélni, pár napig mintha jobban respektáltak volna. Az áttörést az hozta meg, amikor tizenhét évesen bekerültem egy olyan családon kívüli közegbe, ahol rendszeresen játszhattam. Ez egy ifjúsági zsidó szervezet, a Hasomer Hacair, röviden a Somer volt, a még felújítás előtt álló Páva utcai zsinagógában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.