Közép-Európa legnagyobb rockzenekara

Öröm, zene

Zene

„Több mint zene: zenekar. Több mint zenekar: közösség. Nem számít, ki vagy, honnan jössz. Sőt még az sem, merre folytatod utad. Nem számít az éveid száma. Nem számít, hogy a hangszered mennyit ér” – írja magáról a szegedi központú CityRocks. Évente 500–600 zenésszel hoznak tető alá produkciókat.

„A gyerekért mentem még 2017 nyarán a szolnoki Gitármánia táborba, hogy hazahozzam Szegedre. Éppen a gálára értem oda, ami még engem, sokat látott zenészt is rabul ejtett. Láttam, hogy itt valami történt. Önfeledten zenéltek a srácok, és olyan felszabadultak, boldogok voltak, mint nagyon ritkán. Jó volt belecsöppenni mindebbe, s látni, hogy a többiekkel együtt a fiam a tábor végére a zene ­varázsának hatása alá került” – kezdte a történetet a most ötvenes évei derekán járó Gajda Ferenc, a CityRocks vezetője. Eddigi zenei pályafutása során sok száz kisebb és nagyobb koncert résztvevője volt szerte az országban – ahogyan ő fogalmazott, Battonyáról Nemesmedvesig.

Egy évvel azelőtt, 2016-ban Olaszországban egyik pillanatról a másikra berobbant a zene világába egy merőben új formáció, a Rockin’ 1000, amelynek lényege, hogy több száz, de akár ezer zenész a maga és közönsége szórakoztatására együtt és egyszerre játszik élőben. Óriási siker volt, a neten is rengetegen nézték produkcióikat. Gajdának ez ugrott be a zenélő gyerekek láttán azon a nyári estén. „Mire Szolnokról Szegedre értem, szinte készen volt a fejemben minden.”

Utazócirkusz

Egy zenészekből álló baráti társaság még a szolnoki gitártábor évében, 2017-ben Szegeden megalapította a SzegedRocks nevű formációt, amely egyesületi formában működik. 2018 májusára összehozták a Dóm térre az első rendezvényt, amelyen négyszázan zenéltek együtt. „Olyan jó volt a buli, hogy biztosak voltunk benne, ennek csak folytatása lehet. Csak azt nem tudtuk, hol. Végül úgy döntöttünk, hogy utazócirkusz leszünk. Az első rendezvény előtt két hétig nem aludtunk, de a munkának meglett az eredménye. Életem egyik legnagyobb élménye lett” – mesélte a kezdetekről a főszervező.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.