Közép-Európa legnagyobb rockzenekara

Öröm, zene

Zene

„Több mint zene: zenekar. Több mint zenekar: közösség. Nem számít, ki vagy, honnan jössz. Sőt még az sem, merre folytatod utad. Nem számít az éveid száma. Nem számít, hogy a hangszered mennyit ér” – írja magáról a szegedi központú CityRocks. Évente 500–600 zenésszel hoznak tető alá produkciókat.

„A gyerekért mentem még 2017 nyarán a szolnoki Gitármánia táborba, hogy hazahozzam Szegedre. Éppen a gálára értem oda, ami még engem, sokat látott zenészt is rabul ejtett. Láttam, hogy itt valami történt. Önfeledten zenéltek a srácok, és olyan felszabadultak, boldogok voltak, mint nagyon ritkán. Jó volt belecsöppenni mindebbe, s látni, hogy a többiekkel együtt a fiam a tábor végére a zene ­varázsának hatása alá került” – kezdte a történetet a most ötvenes évei derekán járó Gajda Ferenc, a CityRocks vezetője. Eddigi zenei pályafutása során sok száz kisebb és nagyobb koncert résztvevője volt szerte az országban – ahogyan ő fogalmazott, Battonyáról Nemesmedvesig.

Egy évvel azelőtt, 2016-ban Olaszországban egyik pillanatról a másikra berobbant a zene világába egy merőben új formáció, a Rockin’ 1000, amelynek lényege, hogy több száz, de akár ezer zenész a maga és közönsége szórakoztatására együtt és egyszerre játszik élőben. Óriási siker volt, a neten is rengetegen nézték produkcióikat. Gajdának ez ugrott be a zenélő gyerekek láttán azon a nyári estén. „Mire Szolnokról Szegedre értem, szinte készen volt a fejemben minden.”

Utazócirkusz

Egy zenészekből álló baráti társaság még a szolnoki gitártábor évében, 2017-ben Szegeden megalapította a SzegedRocks nevű formációt, amely egyesületi formában működik. 2018 májusára összehozták a Dóm térre az első rendezvényt, amelyen négyszázan zenéltek együtt. „Olyan jó volt a buli, hogy biztosak voltunk benne, ennek csak folytatása lehet. Csak azt nem tudtuk, hol. Végül úgy döntöttünk, hogy utazócirkusz leszünk. Az első rendezvény előtt két hétig nem aludtunk, de a munkának meglett az eredménye. Életem egyik legnagyobb élménye lett” – mesélte a kezdetekről a főszervező.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.