A dal, amitől David Lynch úgy sír, mint a csecsemő

  • - palosm -
  • 2017. szeptember 20.

Zene

Túl sokáig szerettelek.

A nagyszerű, utolérhetetlen, fenomenális David Lynch-csel a Pitchfork készített interjút a minap. A rövid, ám velős beszélgetésben elárulja a mester, hogy milyen zenék jártak a fejében a Twin Peaks folytatásának megálmodása közben.

Egy dalról konkrétan azt mondja, hogy a legeslegnagyobb kedvence, és ha meghallja, "úgy kezd sírni, mint egy csecsemő"mert „annyira, de annyira gyönyörű, ahogy árad a rengeteg érzelem, egyszerűen megőrjít“.

Mivel Lynch még soha az életben nem tévedett (még akkor sem, amikor minden reggel elmondta, milyen időjárás várható aznap), próbálja ki, hogy ön is sírva fakad-e Otis Redding „I’ve been loving you too long“ című dalától! Érdemes!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.