A nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legizgalmasabb, a zenei egzotikát csúcsra járató zenekara 1981-ben Ausztráliából indult, hogy a következő évben Londonba költözve hódítsa meg a világot.
Lisa Gerrard és Brendan Perry (1989-ig az életben is párt alkotó) duója később – váltakozó összetételű vendégzenészi körrel kiegészülve – hét remek stúdió- és egy koncertlemezt adott ki (1984 és 1996 között, mindössze 12 év leforgása alatt).
Majd tízévnyi önként vállalt távollét után élesztették újra a legendás Dead Can Dance kollektívát, 2005-ben egy világ körüli turné, majd 2011-ben egy új lemez (Anastasis) erejéig.
A zenekar 2016 novemberének elején kiadta Eleusis c. számát, hogy támogassa a görög város 2021-ben esedékes jelentkezését az Európa Kulturális Fővárosa címért (amit többedmagával el is nyert a város).
A legújabb, Dionysus címre keresztelt albumukat azok a régi múltra visszatekintő európai tavaszi és őszi fesztiválok ihlették, melyek Dionüszosszal kapcsolatosak.
A Dead Can Dance legújabb lemeze előtérbe helyezi azokat a rítusokat és rituálékat, melyeket a görög istennek tulajdonítanak. A lemez 7 mozzanata Dionüszosz mítoszának és kultuszának 7 különböző arcát mutatja be.
A koncert 2019. június 26-án lesz a Budapest Arénában.
Legutóbb 2012-ben jártak nálunk, az énekesnővel készített interjúnkat itt olvashatják:
Olajoshordók miatt
Budapesti koncertje előtt a zenekar énekesnője hollywoodi ellenszenveiről, egy bozóttűz fontosságáról és három zenetörténeti jelentőségű hordóról beszélt nekünk.
Míg a koncertbeszámolót itt találják:
Buzuki hangja szól
A Dead Can Dance, ezt utólag már nyugodtan elmondhatjuk, élőben is maximálisan eleget tesz még a legközhelyesebb rajongói elvárásoknak is. És mégis: néha azért csak tátva marad az ember szája! Lisa Gerrard és Brendan Perry ismételt alkotói egymásra találása a színpadon is gyümölcsözik, ahol stafétaszerűen adják át egymásnak a vezető vokálszólamokat.
