rés a présen: Zenészként vagy ismert elsősorban. A festést mikor kezdted el?
Kamondy Imre: Bő három éve kezdtem el festeni barátaim, Duliskovich Bazil festő és Rontó Lili grafikus hatására. Lili rajzolta az öt éve megjelent Kacat Király a Lim-lomok földjén című verses meseregényem illusztrációit.
rap: Mi köze van a zenédnek a festészetedhez?
KI: Azt hiszem, hogy ez a két dolog nagyon jól kapcsolódik egymáshoz. Nagyon szerettem a Bizottság zenekart például, amit három remek festő neve fémjelzett. Laca (feLugossy László), Öcsi (ef Zámbó István) és Wahorn András kiállításait és a különböző új formációiknak a koncertjeit máig szívesen nézem, hallgatom. Ha visszamegyünk az időben a két világháború közé, akkor a Nyolcak nevű első magyar avantgárd csoportból négyen nagyon jó zenészek voltak, például Márffy Ödön és Berény Róbert. Egyik nagy kedvencem Paul Klee festő is hegedült a svájci szimfonikusokkal. Tehát a festészetben is nagyon fontos a ritmus, a lendület, az improvizáció.
rap: Álom-utazás címmel látható a kiállításod a Sütő utcai KuglerArt Szalonban.
KI: Ez a város legizgalmasabb roma magángalériája és lakásszínháza is egyben. Én kerestem fel Kőszegi Editet, a hely vezetőjét, amikor láttam, milyen gyűjteménye van, hogy kiállíthassak ott. Festészetben jártas barátaim a grúz naiv festőt, Pirosmanit, az örmény származású Arshile Gorkyt, illetve Chagall nevét emlegették ezeknek a képeknek a láttán. Azt hiszem, van bennük valami szürreális álomszerűség, költészet és mediterrán mágia. Az álomszerűt azért is gondolom, mert, akik vásároltak már képet tőlem, azok általában az ágyuk fölé tették. A kiállítás augusztus elejéig lesz nyitva.
rap: Milyen kiállításaid voltak korábban?
KI: Most is látható négy festményem a Jókai téri Kiadó Kocsmában. Itt egy éve volt egyéni tárlatom. Ezenkívül volt közös kiállításom Borsándi Balázs „Boci” barátommal az első pesti romkocsmában, a Pótkulcsban és az azonos nevű szentendrei kihelyezett tagozaton is. A múlt ősszel pedig a Szabó Ervin Könyvtár II. kerületi fiókjában. A megnyitóhoz mindig kortárs írókat kértem fel, hogy írjanak a képekhez novellákat. Németh Gábor és Ménesi Attila is írtak már. Talán összejöhet egy album, amelyben ezek a szövegek és a képek teljesen egyenrangúak. Még egy CD-t is belerakhatunk a borítójába, ami maga volna a Gesamtkunstwerk.
rap: Koncerten hol láthatunk?
KI: Az Ördögkatlan Fesztiválon augusztus 1-jén lépünk fel a Balaton zenekarral közösen a Vylyan teraszon, néhány saját dal mellett főleg megzenésített Ady Endre-verseket adunk majd elő. A Babel Camp nevű balatonboglári romkocsmában pedig sima Cabaret Medrano-koncert lesz július 6-án.
rap: Távolabbi tervek?
KI: A Medranóval alakul egy új album Visszatérni délre munkacímmel. Ha minden összejön, ősszel felveszünk 8–10 dalt. Nyáron elkezdek egy szürrealista portrésorozatot a kedvenc festőimről – Chagall, Modigliani, Toulouse-Lautrec, Matisse, Gulácsy. Tervezek egy nagyméretű képet az amszterdami Trópusi Múzeum japán zen kertjéről, ez az első önarcképem is lesz, sok trópusi madárral. Foglalkoztat még Geppetto műhelye, ahol a fabábukat faragja. Meg Bulgakov A Mester és Margaritájából a Sátán bálja jelenet, amelyben egyszer tényleg benne voltam, mint mellékszereplő. Kaposváron 1984-ben Ascher Tamás rendezésében.
rap: Ki volt életed első olyan hőse, akinek szerettél volna a helyében lenni?
KI: Elsőt nem tudok mondani, de fiatalkoromban szívesen lettem volna néhány művész helyében. Csehov, amikor írja A sirályt, Bulgakov, amikor írja A Mester és Margaritát, vagy Fellini és Nino Rota, amikor forgatják az Amarcordot. Gérard Philipe is szerettem volna lenni, illetve én szerettem volna eljátszani helyette Modiglianit a festő életéről szóló filmben. Meg Truffaut Négyszáz csapás című filmjében a kamasz fiút is.
