Koncert

Muse

Zene

„Legközelebb már telt ház lesz, akárki meglássa”, írtuk hat és fél évvel ezelőtt a Muse arénás koncertjéről, és majdnem igazunk lett. A devoni trió megfordult egyszer nálunk a Szigeten, 2016-ban, de aki ott volt azon a bulin, az teljes joggal hiányolhatta az izgalmat és a hangerőt (belső infók szerint a zenekar hangmérnökei direkt tekerték le a potmétereket). A fesztiválon a Muse egy olyan társulat benyomását keltette, amely belefáradt a bombasztikumba, és a tavaly novemberben megjelent nyolcadik album, a meglehetősen elektronikus Simulation Theory sem kecsegtetett túl sok jóval. Aztán mégis ez lett a legjobb Muse-koncert abból a hétből, amit eddig láttam.

Az utolsó felvezető zene a Giorgio Moroder-féle Éjféli expressz diszkós soundtrackje, ami azért is érdekes, mert a dél-tiroli diszkópápa pont két hete járt itt az épületben. Aztán színpadra lép a trió; egy szorgalmasan dolgozó, de genya módon soha be nem mutatott gitáros-billentyűs, jó pár robottáncos, na meg olyan látványvilág kíséretében, ami az összes eddigi stadionrock-színpadképet lepipálja. Szavakkal elég nehéz leírni; ezt tényleg látni kell, és tulajdonképpen indokolt is a látványorgia, hiszen a Muse színes/szélesvásznú zenéje teljes mértékben igényli a vizuális monumentalitást. Én személy szerint ugyanúgy élveztem volna a műsort táncosok nélkül is, de szerencsére nem zavaró a jelenlétük, és az egészet amúgy sem úgy el kell elképzelni, mint amikor Beyoncé mögött húszan rázzák ugyanúgy a seggüket.

Zenei szempontból is vannak újdonságok a korábbi koncertekhez képest – egyrészt Chris Wolstenholme basszusgitáros sokkal többet vokálozik, mint azelőtt, és látszik, hogy nagyon koncentrál, mert szinte mozdulatlanul nyomja le a majdnem telt házas bulit. Ellentétben Matt Bellamy frontemberrel, aki ismételten bizonyítja, hogy még mindig parádésan gitározik. Viszont alig billentyűzik, és több dalt már hangszer nélkül ad elő; mindez azzal jár, hogy a jó öreg hangversenyzongora nem része a show-nak. Ami a szettlistát illeti, az idén húszéves, Showbiz című debütalbumról egy dal sem csendül fel, míg az aktuális lemezt 8 szám is képviseli, de ezek sokkal jobbak élőben, mint az albumon.

Van egy kisebb, „kötelező” akusztikus blokk, a ráadásban kapunk egy egyveleget, ekkor a színpad fölé ereszkedik egy hatalmas cyborg szörny – kicsit céltalannak tűnik a hadonászása, ráadásul túlságosan is emlékeztet az Iron Maiden kabalafigurájára, Eddie-re. A legjobb pillanatokat viszont még mindig a legjobb album, a 2006-os Black Holes dalai szolgáltatják: a közönségénekeltetős Starlight, a Harmadik típusú találkozások Kodály-módszeres témájával indított Supermassive Black Hole, valamint az örök koncertzáró, a hősies Knights Of Cydonia. Végül csak egy kérdés marad: ekkora bombasztikumot hogyan lehet majd felülmúlni a következő turnén?

Papp László Budapest Sportaréna, május 28.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?