Koncert

Muse

Zene

„Legközelebb már telt ház lesz, akárki meglássa”, írtuk hat és fél évvel ezelőtt a Muse arénás koncertjéről, és majdnem igazunk lett. A devoni trió megfordult egyszer nálunk a Szigeten, 2016-ban, de aki ott volt azon a bulin, az teljes joggal hiányolhatta az izgalmat és a hangerőt (belső infók szerint a zenekar hangmérnökei direkt tekerték le a potmétereket). A fesztiválon a Muse egy olyan társulat benyomását keltette, amely belefáradt a bombasztikumba, és a tavaly novemberben megjelent nyolcadik album, a meglehetősen elektronikus Simulation Theory sem kecsegtetett túl sok jóval. Aztán mégis ez lett a legjobb Muse-koncert abból a hétből, amit eddig láttam.

Az utolsó felvezető zene a Giorgio Moroder-féle Éjféli expressz diszkós soundtrackje, ami azért is érdekes, mert a dél-tiroli diszkópápa pont két hete járt itt az épületben. Aztán színpadra lép a trió; egy szorgalmasan dolgozó, de genya módon soha be nem mutatott gitáros-billentyűs, jó pár robottáncos, na meg olyan látványvilág kíséretében, ami az összes eddigi stadionrock-színpadképet lepipálja. Szavakkal elég nehéz leírni; ezt tényleg látni kell, és tulajdonképpen indokolt is a látványorgia, hiszen a Muse színes/szélesvásznú zenéje teljes mértékben igényli a vizuális monumentalitást. Én személy szerint ugyanúgy élveztem volna a műsort táncosok nélkül is, de szerencsére nem zavaró a jelenlétük, és az egészet amúgy sem úgy el kell elképzelni, mint amikor Beyoncé mögött húszan rázzák ugyanúgy a seggüket.

Zenei szempontból is vannak újdonságok a korábbi koncertekhez képest – egyrészt Chris Wolstenholme basszusgitáros sokkal többet vokálozik, mint azelőtt, és látszik, hogy nagyon koncentrál, mert szinte mozdulatlanul nyomja le a majdnem telt házas bulit. Ellentétben Matt Bellamy frontemberrel, aki ismételten bizonyítja, hogy még mindig parádésan gitározik. Viszont alig billentyűzik, és több dalt már hangszer nélkül ad elő; mindez azzal jár, hogy a jó öreg hangversenyzongora nem része a show-nak. Ami a szettlistát illeti, az idén húszéves, Showbiz című debütalbumról egy dal sem csendül fel, míg az aktuális lemezt 8 szám is képviseli, de ezek sokkal jobbak élőben, mint az albumon.

Van egy kisebb, „kötelező” akusztikus blokk, a ráadásban kapunk egy egyveleget, ekkor a színpad fölé ereszkedik egy hatalmas cyborg szörny – kicsit céltalannak tűnik a hadonászása, ráadásul túlságosan is emlékeztet az Iron Maiden kabalafigurájára, Eddie-re. A legjobb pillanatokat viszont még mindig a legjobb album, a 2006-os Black Holes dalai szolgáltatják: a közönségénekeltetős Starlight, a Harmadik típusú találkozások Kodály-módszeres témájával indított Supermassive Black Hole, valamint az örök koncertzáró, a hősies Knights Of Cydonia. Végül csak egy kérdés marad: ekkora bombasztikumot hogyan lehet majd felülmúlni a következő turnén?

Papp László Budapest Sportaréna, május 28.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.