„Aki Wagner hívévé szegődik, drágán megfizet érte. Figyelem azokat az ifjakat, akik hosszasan ki voltak téve az ő fertőzésének. Az első, viszonylag ártalmatlan hatás az ízlés romlása. Wagner úgy hat, mint a folytatólagos alkoholfogyasztás. Eltompít, elnyálkásítja a gyomrot. Különleges hatása pedig: a ritmusérzék eltorzítása. Ennél aztán még veszélyesebb a fogalmak megrontása. Az ifjú egyszerűen gyengeelméjű lesz – »idealistává« válik. [...] Wagner művészete beteg. Ő a par excellence modern művész, a modernitás Cagliostrója. A művészetében a legcsábítóbb módon keveredik az, amire ennek az egész világnak a leginkább szüksége van – a kimerültek három nagy izgatószere, a brutális, a mesterséges és az ártatlan (idióta).” Két hete már szerepelt itt idézet Friedrich Nietzschétől, akkor éppen Schumannt gyalulta a filozófia nagy felforgatója, akit azonban az igazi és oly emlékezetes Hassliebe azért mégiscsak Richard Wagnerhez fűzött. Nos, a fent említett gyomornyákosító és ritmusérzék-torzító járvány most újra felüti a fejét körünkben, hiszen újra itt a Budapesti Wagner-napok sorozata. Idén két teljes Ringet ígér Fischer Ádám: Hartmut Schörghofer immár meghitten ismerős rendezésében, újra csak válogatottan kiváló énekesgárdával. Jövő csütörtökön A Rajna kincsével kezdjük majd a fogalmaink megrontását (Nemzeti Hangversenyterem, június 13., hat óra).
Azért persze a közönség wagneri csábításnak makacsul ellenálló hányada sem marad esti muzsikaszó nélkül az elkövetkező napokban. A Budapesti Fesztiválzenekar például kétféle delikát élményt is kínál nekünk, hiszen szombaton és vasárnap jóféle régizenés programmal kecsegtetnek, hétfőn este pedig az Amadindával közös kortárs műsort fognak előadni. Az előbbi koncertek vezérlője és vezénylője a historikus zenélés német jelese, Reinhard Goebel lesz, a barokk kis- és nagymesterek sorában többek közt a fölfedezésünkre váró Jan Dismas Zelenka muzsikáját is megszólaltatva (Zeneakadémia, június 8., háromnegyed nyolc; június 9., fél négy).
A Rácz Zoltán által vezényelt közös esten pedig André Jolivet 1965-ös kompozíciója, a Szvit fuvolára és ütőhangszerekre lesz a nyitószám, melyet a francia zeneszerző Jean-Pierre Rampal felkérésére írt. „Ez kockázatos lesz: egy versenymű, amelyben négy ütős van, meghatározott harmóniák nélkül. Meglátja, ez vad lesz.” Rampal visszaemlékezése szerint így írta körül Jolivet e készülő művét, amelynek szólistája ezúttal Jóföldi Anett lesz (BMC, június 10., háromnegyed nyolc).
Hétfő este mindemellett egy tenor világnagyság budapesti megjelenése is várható – jószerint inkognitóban. Az amerikai Gregory Kunde (képünkön) ugyanis az elmúlt két évtized, s egyszersmind a jelen egyik nélkülözhetetlen, habár nálunk vajmi kevéssé ismert operaművésze: az énekes, aki a bel canto-szólamoktól a hőstenor szerepekig eljutva, gyakorlatilag mindig, a legjelentősebb operaházakban fellépve is össze tudta egyeztetni egymással a megbízhatóság kívánalmát és a művészi kockázatvállalás erényét. Gregory Kunde most Puccini-áriákat és -kettősöket énekel majd pesti début-jén, ahol a karmester Halász Péter lesz (Erkel Színház, június 10., hét óra).
