„A másik látogatónk Miloš Forman volt, a Száll a kakukk fészkére Oscar-díjas cseh rendezője. Peter Schaffer Amadeusán dolgozott, és mindenáron találkozni akart velem. Ezt különösnek véltem. Az Amadeus természetesen Mozartról szól. Vajon miféle zenét akarhat tőlem? Az Éjfél inkább Puccini stílusában készült. Csak nem egy Mozart-stílusú slágerre fájt a foga? Értetlenül mentem el ebédelni vele. Volt némi udvariaskodás, elárultam neki, hogy egyik délután Hal Prince-szel megnéztük New Yorkban a Hairt, és mindkettőnknek nagyon tetszett. Azt mondta, hogy csak nekünk tetszett. Aztán előrukkolt a nagy kéréssel. Azt akarta, hogy játsszam el Mozartot a filmjében. Andrew Amadeus Webber? Nyilván félrenyeltem egy garnélát. Böffentettem egyet, és reszkető hangon közöltem vele, hogy reménytelenül rossz színész vagyok. – Ó, nem! – mondta. – Úgy hallom, lobbanékony a természeted. Zseniális volt ez a böfögés, ráadásul egy forrófejű maximalista vagy, aki roppant ellenszenves tud lenni. Azt akarom, hogy önmagadat add.”
A történetet maga Andrew Lloyd Webber írta le magyarul is olvasható önéletrajzában (Maszk nélkül), de ma már tudjuk, hogy szerencsére végül Tom Hulce kapta a filmfőszerepet. A zeneszerző bármily népszerű legyen is a musicalszínházakban, a hangversenytermekben csak ritkán hallható. Lloyd Webber édesapja emlékére írt Requiemjét ezúttal a Budafoki Dohnányi Zenekar adja elő Guido Mancusi vezényletével, két jól ismert hang, Sáfár Orsolya és László Boldizsár szólójával. A koncert első felében a West Side Story szvitje hangzik el (Müpa, március 17., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
