HANGADÓ - Könyv

Kedves Stefike!

Geyer Stefi hegedűművész életútja. Levelezése Bartók Bélával

  • Molnár Szabolcs
  • 2024. november 6.

Zene

A 19 éves, titokzatos szépségű és sugárzó tehetségű hegedűművésznő, Geyer Stefi valósággal megbabonázta a 26 éves zeneszerző-zongoraművészt, akiben a kezdeti szimpátia előbb mély barátsággá, majd szerelemmé és szenvedélyes vágyakozássá terebélyesedett.

A lány talán megijedt, vagy talán nagyon is racionálisan látta kettőjük kapcsolatának perspektívátlanságát, mindenesetre az 1907 tavaszán kezdődő kapcsolatnak egy évvel később határozottan véget vetett: „Az csak Mitleid (együttérzés) volt, csak az lehetett, amit maga másnak, visszafojtott szerelemnek látott. […] De szerelemnek ehhez a Mitleid-hez nincs köze. Egészen nyíltan, egészen őszintén, amilyen őszinte eddig voltam, kijelentem, hogy feltevése, hogy én magát szeretem, és szerelmemet nem tudom legyőzni, és emiatt szenvedek – mindez nem igaz.” A folklorista és a komponista Bartók művészi pályájának egyik legintenzívebb szakaszát élte ekkor. Első hosszabb erdélyi népzenegyűjtő útjának élménye pedig alapvető változást hozott a gondolkodásmódjában. Mindeközben hegedűversenyt komponált Geyer Stefinek, amelynek létezéséről aztán hosszú évtizedekig sejtelme sem lehetett a külvilágnak. A Geyer–Bartók-levelezés 63 számozott dokumentuma sok minden egyéb mellett a hegedűverseny keletkezéstörténetéhez is izgalmas adalékokkal szolgál.

A fentebb idézett „elbocsátó, szép üzenet”, az 1907–1908-as levelezés utolsó, 63. tétele, és – sok más itt közölt dokumentummal együtt – csak a közelmúltban, 2021-ben jelenhetett meg, német fordításban (Várady Helga – Dominik Sackmann: Stefi Geyer. Materialen zu ihrer Biographie). Amit tehát ez a különösen gazdag, szép kiállítású, laikus olvasónak és zenetörténésznek egyaránt hallatlanul izgalmas kötet kínál, az egy sor eredeti, azaz magyar nyelven fogalmazott levél, amelyeket kordokumentumként, regényként, pszichológiai esettanulmányként, illetve az utóbbi időben megjelenő autofikciók sűrűjéből messze kimagasló, valódi téttel bíró szövegkorpuszként is haszonnal forgathatunk. „Vasárnap csak egy hajszál választott el attól, hogy halálra ne szánjam magam” – írja Bartók utolsó, kétségbeesett levelében, mintegy összefoglalva a kíváncsiskodó utókornak, hogy mi is volt itt a tét. Szerencsére Gruber Emma (néhány évvel később Kodály Zoltán felesége) megígértette Bartókkal, hogy az öngyilkossággal legalább egy évig vár még, és talán Kodály is nyújthatott némi lelki támaszt, feltéve, hogy Bartók megfogadta Stefi tanácsát: „Vígaszt én nem tudok nyújtani; de van magának egy barátja. Forduljon hozzá, az talán még leginkább meg tudja némiképp vigasztalni. K[odály] jól ismer mindkettőnket.” És valóban, maga Bartók írja, hogy bár Kodály „nálam két évvel fiatalabb, mégis oly csodálatosan élesen lát, mint senki más. Amihez nekem fél év kellett, azt ő egy este teljesen átlátta.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.