HANGADÓ - Könyv

Kedves Stefike!

Geyer Stefi hegedűművész életútja. Levelezése Bartók Bélával

  • Molnár Szabolcs
  • 2024. november 6.

Zene

A 19 éves, titokzatos szépségű és sugárzó tehetségű hegedűművésznő, Geyer Stefi valósággal megbabonázta a 26 éves zeneszerző-zongoraművészt, akiben a kezdeti szimpátia előbb mély barátsággá, majd szerelemmé és szenvedélyes vágyakozássá terebélyesedett.

A lány talán megijedt, vagy talán nagyon is racionálisan látta kettőjük kapcsolatának perspektívátlanságát, mindenesetre az 1907 tavaszán kezdődő kapcsolatnak egy évvel később határozottan véget vetett: „Az csak Mitleid (együttérzés) volt, csak az lehetett, amit maga másnak, visszafojtott szerelemnek látott. […] De szerelemnek ehhez a Mitleid-hez nincs köze. Egészen nyíltan, egészen őszintén, amilyen őszinte eddig voltam, kijelentem, hogy feltevése, hogy én magát szeretem, és szerelmemet nem tudom legyőzni, és emiatt szenvedek – mindez nem igaz.” A folklorista és a komponista Bartók művészi pályájának egyik legintenzívebb szakaszát élte ekkor. Első hosszabb erdélyi népzenegyűjtő útjának élménye pedig alapvető változást hozott a gondolkodásmódjában. Mindeközben hegedűversenyt komponált Geyer Stefinek, amelynek létezéséről aztán hosszú évtizedekig sejtelme sem lehetett a külvilágnak. A Geyer–Bartók-levelezés 63 számozott dokumentuma sok minden egyéb mellett a hegedűverseny keletkezéstörténetéhez is izgalmas adalékokkal szolgál.

A fentebb idézett „elbocsátó, szép üzenet”, az 1907–1908-as levelezés utolsó, 63. tétele, és – sok más itt közölt dokumentummal együtt – csak a közelmúltban, 2021-ben jelenhetett meg, német fordításban (Várady Helga – Dominik Sackmann: Stefi Geyer. Materialen zu ihrer Biographie). Amit tehát ez a különösen gazdag, szép kiállítású, laikus olvasónak és zenetörténésznek egyaránt hallatlanul izgalmas kötet kínál, az egy sor eredeti, azaz magyar nyelven fogalmazott levél, amelyeket kordokumentumként, regényként, pszichológiai esettanulmányként, illetve az utóbbi időben megjelenő autofikciók sűrűjéből messze kimagasló, valódi téttel bíró szövegkorpuszként is haszonnal forgathatunk. „Vasárnap csak egy hajszál választott el attól, hogy halálra ne szánjam magam” – írja Bartók utolsó, kétségbeesett levelében, mintegy összefoglalva a kíváncsiskodó utókornak, hogy mi is volt itt a tét. Szerencsére Gruber Emma (néhány évvel később Kodály Zoltán felesége) megígértette Bartókkal, hogy az öngyilkossággal legalább egy évig vár még, és talán Kodály is nyújthatott némi lelki támaszt, feltéve, hogy Bartók megfogadta Stefi tanácsát: „Vígaszt én nem tudok nyújtani; de van magának egy barátja. Forduljon hozzá, az talán még leginkább meg tudja némiképp vigasztalni. K[odály] jól ismer mindkettőnket.” És valóban, maga Bartók írja, hogy bár Kodály „nálam két évvel fiatalabb, mégis oly csodálatosan élesen lát, mint senki más. Amihez nekem fél év kellett, azt ő egy este teljesen átlátta.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.