HANGADÓ - Könyv

Kedves Stefike!

Geyer Stefi hegedűművész életútja. Levelezése Bartók Bélával

  • Molnár Szabolcs
  • 2024. november 6.

Zene

A 19 éves, titokzatos szépségű és sugárzó tehetségű hegedűművésznő, Geyer Stefi valósággal megbabonázta a 26 éves zeneszerző-zongoraművészt, akiben a kezdeti szimpátia előbb mély barátsággá, majd szerelemmé és szenvedélyes vágyakozássá terebélyesedett.

A lány talán megijedt, vagy talán nagyon is racionálisan látta kettőjük kapcsolatának perspektívátlanságát, mindenesetre az 1907 tavaszán kezdődő kapcsolatnak egy évvel később határozottan véget vetett: „Az csak Mitleid (együttérzés) volt, csak az lehetett, amit maga másnak, visszafojtott szerelemnek látott. […] De szerelemnek ehhez a Mitleid-hez nincs köze. Egészen nyíltan, egészen őszintén, amilyen őszinte eddig voltam, kijelentem, hogy feltevése, hogy én magát szeretem, és szerelmemet nem tudom legyőzni, és emiatt szenvedek – mindez nem igaz.” A folklorista és a komponista Bartók művészi pályájának egyik legintenzívebb szakaszát élte ekkor. Első hosszabb erdélyi népzenegyűjtő útjának élménye pedig alapvető változást hozott a gondolkodásmódjában. Mindeközben hegedűversenyt komponált Geyer Stefinek, amelynek létezéséről aztán hosszú évtizedekig sejtelme sem lehetett a külvilágnak. A Geyer–Bartók-levelezés 63 számozott dokumentuma sok minden egyéb mellett a hegedűverseny keletkezéstörténetéhez is izgalmas adalékokkal szolgál.

A fentebb idézett „elbocsátó, szép üzenet”, az 1907–1908-as levelezés utolsó, 63. tétele, és – sok más itt közölt dokumentummal együtt – csak a közelmúltban, 2021-ben jelenhetett meg, német fordításban (Várady Helga – Dominik Sackmann: Stefi Geyer. Materialen zu ihrer Biographie). Amit tehát ez a különösen gazdag, szép kiállítású, laikus olvasónak és zenetörténésznek egyaránt hallatlanul izgalmas kötet kínál, az egy sor eredeti, azaz magyar nyelven fogalmazott levél, amelyeket kordokumentumként, regényként, pszichológiai esettanulmányként, illetve az utóbbi időben megjelenő autofikciók sűrűjéből messze kimagasló, valódi téttel bíró szövegkorpuszként is haszonnal forgathatunk. „Vasárnap csak egy hajszál választott el attól, hogy halálra ne szánjam magam” – írja Bartók utolsó, kétségbeesett levelében, mintegy összefoglalva a kíváncsiskodó utókornak, hogy mi is volt itt a tét. Szerencsére Gruber Emma (néhány évvel később Kodály Zoltán felesége) megígértette Bartókkal, hogy az öngyilkossággal legalább egy évig vár még, és talán Kodály is nyújthatott némi lelki támaszt, feltéve, hogy Bartók megfogadta Stefi tanácsát: „Vígaszt én nem tudok nyújtani; de van magának egy barátja. Forduljon hozzá, az talán még leginkább meg tudja némiképp vigasztalni. K[odály] jól ismer mindkettőnket.” És valóban, maga Bartók írja, hogy bár Kodály „nálam két évvel fiatalabb, mégis oly csodálatosan élesen lát, mint senki más. Amihez nekem fél év kellett, azt ő egy este teljesen átlátta.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.