HANGADÓ - Könyv

Kedves Stefike!

Geyer Stefi hegedűművész életútja. Levelezése Bartók Bélával

  • Molnár Szabolcs
  • 2024. november 6.

Zene

A 19 éves, titokzatos szépségű és sugárzó tehetségű hegedűművésznő, Geyer Stefi valósággal megbabonázta a 26 éves zeneszerző-zongoraművészt, akiben a kezdeti szimpátia előbb mély barátsággá, majd szerelemmé és szenvedélyes vágyakozássá terebélyesedett.

A lány talán megijedt, vagy talán nagyon is racionálisan látta kettőjük kapcsolatának perspektívátlanságát, mindenesetre az 1907 tavaszán kezdődő kapcsolatnak egy évvel később határozottan véget vetett: „Az csak Mitleid (együttérzés) volt, csak az lehetett, amit maga másnak, visszafojtott szerelemnek látott. […] De szerelemnek ehhez a Mitleid-hez nincs köze. Egészen nyíltan, egészen őszintén, amilyen őszinte eddig voltam, kijelentem, hogy feltevése, hogy én magát szeretem, és szerelmemet nem tudom legyőzni, és emiatt szenvedek – mindez nem igaz.” A folklorista és a komponista Bartók művészi pályájának egyik legintenzívebb szakaszát élte ekkor. Első hosszabb erdélyi népzenegyűjtő útjának élménye pedig alapvető változást hozott a gondolkodásmódjában. Mindeközben hegedűversenyt komponált Geyer Stefinek, amelynek létezéséről aztán hosszú évtizedekig sejtelme sem lehetett a külvilágnak. A Geyer–Bartók-levelezés 63 számozott dokumentuma sok minden egyéb mellett a hegedűverseny keletkezéstörténetéhez is izgalmas adalékokkal szolgál.

A fentebb idézett „elbocsátó, szép üzenet”, az 1907–1908-as levelezés utolsó, 63. tétele, és – sok más itt közölt dokumentummal együtt – csak a közelmúltban, 2021-ben jelenhetett meg, német fordításban (Várady Helga – Dominik Sackmann: Stefi Geyer. Materialen zu ihrer Biographie). Amit tehát ez a különösen gazdag, szép kiállítású, laikus olvasónak és zenetörténésznek egyaránt hallatlanul izgalmas kötet kínál, az egy sor eredeti, azaz magyar nyelven fogalmazott levél, amelyeket kordokumentumként, regényként, pszichológiai esettanulmányként, illetve az utóbbi időben megjelenő autofikciók sűrűjéből messze kimagasló, valódi téttel bíró szövegkorpuszként is haszonnal forgathatunk. „Vasárnap csak egy hajszál választott el attól, hogy halálra ne szánjam magam” – írja Bartók utolsó, kétségbeesett levelében, mintegy összefoglalva a kíváncsiskodó utókornak, hogy mi is volt itt a tét. Szerencsére Gruber Emma (néhány évvel később Kodály Zoltán felesége) megígértette Bartókkal, hogy az öngyilkossággal legalább egy évig vár még, és talán Kodály is nyújthatott némi lelki támaszt, feltéve, hogy Bartók megfogadta Stefi tanácsát: „Vígaszt én nem tudok nyújtani; de van magának egy barátja. Forduljon hozzá, az talán még leginkább meg tudja némiképp vigasztalni. K[odály] jól ismer mindkettőnket.” És valóban, maga Bartók írja, hogy bár Kodály „nálam két évvel fiatalabb, mégis oly csodálatosan élesen lát, mint senki más. Amihez nekem fél év kellett, azt ő egy este teljesen átlátta.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?