„– Látja, mikor én Pestre kerültem, azt hittem, hogy Beethoven szonátái után, Bach Wohltemperiertes klavierja után is, amiket az apám zongorajátékából ismertem meg először, nagy zenei szenzációkban lesz részem. Most mondok valamit. Nyolc éves voltam, amikor először megéreztem a sonata patetique nagyságát és attól kezdve tegnapig, amikor utoljára játszottam, mindig találtam benne valami újat. A negyedik Tannhäuser előadás azonban már csalódást hozott. És utólag beláttam, hogy minden zenei meglepetés, amit itt az opera és a hangversenytermek adtak nekem, jelentőségben jóval csekélyebb volt, mint gimnazista korom otthoni zene-estélyei és délutánjai. (…) A muzsika összes belső lehetőségeit már megtalálták Bach, Mozart, Beethoven. A külső lehetőségeket, a hangzás rafinériáit viszont Wagner kezdte kutatni meglepő eredménnyel. Minimum egy század fogja folytatni a munkáját. (…) Ez azonban nem baj, mert szerencsére a házi muzsika szükségleteit jól ellátták a nagyfejű öregek: Mozarték, Beethovenék.
– És maga szerint nincs is szükség több házi muzsikára?
– Nem, mert ha szükség volna, akkor a kiadók jól fizetnék. S ha jól fizetnék, akkor a zeneszerzők is házi muzsikát komponálnának. (…) A házimuzsika arra szoktatja az embert, hogy a hogyant kutassa a muzsikában. A hangversenyterem közönsége azonban türelmetlen ehhez és zongorázni-tanulás nélkül akar hozzájutni a művészethez. S jön Wagner, mondván: úgy legyen. De nem soká lesz. A muzsikában egy reneszánsz fog következni, erre megesküszöm, ha akarja.”
Páratlan megfigyelőkészséggel így írt Csáth Géza (Éjszakai esztétizálás címen a Nyugatban) arról a folyamatról, hogy a zenecsinálókból zenehallgatók, a játékosokból nézők lettek a 19. század második felében. Hogy igaza volt-e az eljövendő reneszánsszal kapcsolatban? Ma sincsen ez másképpen, Mozartot biztosan nem blattol senki, és a Stairway to Heavent is egyre kevesebben püntyögik a gitárboltban.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
