Koncert

A kék halálon túl

Electrify vol. 15.

  • - minek -
  • 2018. április 1.

Zene

A Electrify sorozatban a világ legizgalmasabb (nem csak) elektronikus zenei előadóit láthatjuk-hallhatjuk, most azonban a hazai fellépő lopta el a show-t.

Az estet nyitó Phase Alternating Line a Kiégő Izzókból ismerős Kitzinger Gábor vizuális virtuozitására és a Farbwechsel kiadós S Olbricht analóg elektronikus szerzeményeire épül, a két alkotó munkája pedig remekül simul össze. Hangreakciós produkciójuk különbözik a szokásos vj-dj kollaborációktól, náluk egy gondosan kidolgozott, több elemében előre megépített vizuális világ reagál a zene hangtartományaira. És ami papíron izgalmasnak tűnik, élőben még lenyűgözőbb! A néha darabos zajtechnónak, máskor rafinált elektrónak tűnő, végig érdekfeszítő zenék egyenes és tört ütemeire a szemünk láttára jön létre egy folyton változó animált univerzum. Hol posztapokaliptikus táj, hol egymás mozgására reflektáló, ezért élőnek tűnő, folyékony pixelhalom vagy egy ismerősnek tűnő, riasztóan burjánzó fej bombázza retinánkat – és ezt az attrakciót még ennyi ideig is szívesen néztük.

A korábban Inga Copelandként izgalmas zenéket gyártó, orosz származású brit Alina Astrova manapság Lolina néven mutatja be műfajokon átívelő, érzékeny, ám ironikus műsorát, ami néhány CD-játszó, egy szempler és egy mikrofon segítségével valósul meg. Előadását határozottan feldobja az a kedves visszafogottság, amellyel sajátos, néha gyer­meki­nek tűnő dalait prezentálja: a lo-fi barkácszene, a gátlástalan hálószobapop mellé mindenféle harsányságtól mentes énekhang is dukál. Kétségtelen, hogy a zenében akadnak megkapó, a figyelmet megragadó részletek, bár a produkció szándékolt fókuszálatlansága rontott az összhatáson.

Hozzá képest az amerikai James Ferraro valóságos mestere a hangulatteremtésnek: a számtalan zenei projekttel jelentkező előadó határozott koncepcióval érkezett, s azt kíméletlenül meg is valósította. Mögötte a puritán képi illusztráció mintha egy elrontott vetítés emlékműve lett volna: a kivetítőn a kék halál félreismerhetetlen jelei, de a karakterek szinte képvers alakjába rendeződtek. Ferrarót a médiavilág hangkulisszái, zaj- és zenetöredékei, illetve a reklám- és tévéfilmzenék inspirálják; ezúttal mintha egy soha el nem készült nyolcvanas évekbeli nyomozós sorozat hipnotikus hatású zenéjét hallgathattuk volna meg, amelyből nem hiányoznak a drámai csúcspontok és a transzba ejtő részletek sem. A Ferraro keze alól kigördülő analóg hangfolyam remekül példázza, milyen szubliminális hanginformációkkal bombáz minket a külvilág – de a katarzis azért még hiányzik belőle.

Trafó, február 17.

Figyelmébe ajánljuk

A magyar tehetséggondozó, ahol másképpen néznek a tinédzserekre

A Milestone Intézet 15 éve készíti fel sikeresen a világ legjobb egyetemeire jelentkező középiskolásokat, akiket autonómiára és felelősségvállalásra nevel. Az intézmény oktatási igazgatója szerint a legfontosabb, hogy a diákok megtalálják azokat a kérdéseket és témákat, amelyek őszintén foglalkoztatják őket. Ebben segítenek a Milestone-ban oktató szakemberek.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.