Koncert

A kék halálon túl

Electrify vol. 15.

  • - minek -
  • 2018. április 1.

Zene

A Electrify sorozatban a világ legizgalmasabb (nem csak) elektronikus zenei előadóit láthatjuk-hallhatjuk, most azonban a hazai fellépő lopta el a show-t.

Az estet nyitó Phase Alternating Line a Kiégő Izzókból ismerős Kitzinger Gábor vizuális virtuozitására és a Farbwechsel kiadós S Olbricht analóg elektronikus szerzeményeire épül, a két alkotó munkája pedig remekül simul össze. Hangreakciós produkciójuk különbözik a szokásos vj-dj kollaborációktól, náluk egy gondosan kidolgozott, több elemében előre megépített vizuális világ reagál a zene hangtartományaira. És ami papíron izgalmasnak tűnik, élőben még lenyűgözőbb! A néha darabos zajtechnónak, máskor rafinált elektrónak tűnő, végig érdekfeszítő zenék egyenes és tört ütemeire a szemünk láttára jön létre egy folyton változó animált univerzum. Hol posztapokaliptikus táj, hol egymás mozgására reflektáló, ezért élőnek tűnő, folyékony pixelhalom vagy egy ismerősnek tűnő, riasztóan burjánzó fej bombázza retinánkat – és ezt az attrakciót még ennyi ideig is szívesen néztük.

A korábban Inga Copelandként izgalmas zenéket gyártó, orosz származású brit Alina Astrova manapság Lolina néven mutatja be műfajokon átívelő, érzékeny, ám ironikus műsorát, ami néhány CD-játszó, egy szempler és egy mikrofon segítségével valósul meg. Előadását határozottan feldobja az a kedves visszafogottság, amellyel sajátos, néha gyer­meki­nek tűnő dalait prezentálja: a lo-fi barkácszene, a gátlástalan hálószobapop mellé mindenféle harsányságtól mentes énekhang is dukál. Kétségtelen, hogy a zenében akadnak megkapó, a figyelmet megragadó részletek, bár a produkció szándékolt fókuszálatlansága rontott az összhatáson.

Hozzá képest az amerikai James Ferraro valóságos mestere a hangulatteremtésnek: a számtalan zenei projekttel jelentkező előadó határozott koncepcióval érkezett, s azt kíméletlenül meg is valósította. Mögötte a puritán képi illusztráció mintha egy elrontott vetítés emlékműve lett volna: a kivetítőn a kék halál félreismerhetetlen jelei, de a karakterek szinte képvers alakjába rendeződtek. Ferrarót a médiavilág hangkulisszái, zaj- és zenetöredékei, illetve a reklám- és tévéfilmzenék inspirálják; ezúttal mintha egy soha el nem készült nyolcvanas évekbeli nyomozós sorozat hipnotikus hatású zenéjét hallgathattuk volna meg, amelyből nem hiányoznak a drámai csúcspontok és a transzba ejtő részletek sem. A Ferraro keze alól kigördülő analóg hangfolyam remekül példázza, milyen szubliminális hanginformációkkal bombáz minket a külvilág – de a katarzis azért még hiányzik belőle.

Trafó, február 17.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.