Koncert

A kék halálon túl

Electrify vol. 15.

  • - minek -
  • 2018. április 1.

Zene

A Electrify sorozatban a világ legizgalmasabb (nem csak) elektronikus zenei előadóit láthatjuk-hallhatjuk, most azonban a hazai fellépő lopta el a show-t.

Az estet nyitó Phase Alternating Line a Kiégő Izzókból ismerős Kitzinger Gábor vizuális virtuozitására és a Farbwechsel kiadós S Olbricht analóg elektronikus szerzeményeire épül, a két alkotó munkája pedig remekül simul össze. Hangreakciós produkciójuk különbözik a szokásos vj-dj kollaborációktól, náluk egy gondosan kidolgozott, több elemében előre megépített vizuális világ reagál a zene hangtartományaira. És ami papíron izgalmasnak tűnik, élőben még lenyűgözőbb! A néha darabos zajtechnónak, máskor rafinált elektrónak tűnő, végig érdekfeszítő zenék egyenes és tört ütemeire a szemünk láttára jön létre egy folyton változó animált univerzum. Hol posztapokaliptikus táj, hol egymás mozgására reflektáló, ezért élőnek tűnő, folyékony pixelhalom vagy egy ismerősnek tűnő, riasztóan burjánzó fej bombázza retinánkat – és ezt az attrakciót még ennyi ideig is szívesen néztük.

A korábban Inga Copelandként izgalmas zenéket gyártó, orosz származású brit Alina Astrova manapság Lolina néven mutatja be műfajokon átívelő, érzékeny, ám ironikus műsorát, ami néhány CD-játszó, egy szempler és egy mikrofon segítségével valósul meg. Előadását határozottan feldobja az a kedves visszafogottság, amellyel sajátos, néha gyer­meki­nek tűnő dalait prezentálja: a lo-fi barkácszene, a gátlástalan hálószobapop mellé mindenféle harsányságtól mentes énekhang is dukál. Kétségtelen, hogy a zenében akadnak megkapó, a figyelmet megragadó részletek, bár a produkció szándékolt fókuszálatlansága rontott az összhatáson.

Hozzá képest az amerikai James Ferraro valóságos mestere a hangulatteremtésnek: a számtalan zenei projekttel jelentkező előadó határozott koncepcióval érkezett, s azt kíméletlenül meg is valósította. Mögötte a puritán képi illusztráció mintha egy elrontott vetítés emlékműve lett volna: a kivetítőn a kék halál félreismerhetetlen jelei, de a karakterek szinte képvers alakjába rendeződtek. Ferrarót a médiavilág hangkulisszái, zaj- és zenetöredékei, illetve a reklám- és tévéfilmzenék inspirálják; ezúttal mintha egy soha el nem készült nyolcvanas évekbeli nyomozós sorozat hipnotikus hatású zenéjét hallgathattuk volna meg, amelyből nem hiányoznak a drámai csúcspontok és a transzba ejtő részletek sem. A Ferraro keze alól kigördülő analóg hangfolyam remekül példázza, milyen szubliminális hanginformációkkal bombáz minket a külvilág – de a katarzis azért még hiányzik belőle.

Trafó, február 17.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.