rés a présen

„A közös keresés”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. november 27.

Zene

Darázs Ádám zenész, soundpainter

rés a présen: Gondolom, csak zenészből lehet soundpainter. Szóval először meséld el, hogyan lettél zenész?

Darázs Ádám: Soundpainter akárkiből lehet, mivel maga a soundpainting egy elég tág rendszer. A név ugyan azt sugallja, de nem korlátozódik kizárólag a zenére vagy a hangokra, színészek, táncosok vagy akár képzőművészek is használják ezt a módszert, sőt gyakran ezt közösen teszik. Az való igaz, hogy én a zene felől érkezem. Zeneiskolában kezdtem el gitárt tanulni 10 évesen, és végül mindenféle zenei kalandozás után az egyetemen is klasszikus gitár szakon diplomáztam. Amikor 17–18 évesen eldöntöttem, hogy zenész leszek, még nem sejtettem, hogy ez mennyire szerte­ágazó tevékenység tud lenni. Az egyik ilyen nagy meglepetés volt számomra a soundpainting.

rap: Mit jelent pontosan a soundpainting?

DÁ: Egy jelnyelv improvizáló zenészek, színészek, táncosok és képzőművészek számára, amelyet Walter Thompson amerikai zeneszerző és szaxofonos talált ki a 70-es években. Rögtönzött, valós idejű kompozíciókat lehet vele létrehozni. Úgy kell elképzelni, hogy a soundpainter vagy jobb szó híján karmester, kézjelek segítségével irányítja az előadók összművészeti improvizációját.

rap: Tulajdonképpen te a soundpainting úttörői közé tartozol itthon?

DÁ: Nem tartozom az úttörők közé, Európában ez egy ismert dolognak számít, és rendszeresen vannak események, képzések is. Itthon is egyre többen ismerik és érdeklődnek, 2010 óta pedig létezik már a MaSzaT, vagyis a Magyar Soundpainting Társaság, a sound­painting népszerűsítésén dolgozó, eseményeket szervező csapat. Én az egyetemi éveim alatt Gryllus Samu zeneszerzőtől tanultam soundpaintinget, aki az egyik legaktívabb soundpainter itthon. Később aztán számomra is egy nagyon fontos eszköz lett, amelyet nem csak előadóként, de zenetanárként is szívesen használok. Az Ördögkatlan Fesztivál keretében, a Magyar Zene Háza helyszínén például évek óta csinálunk különböző tematikájú work­shopokat, és a soundpaintingnek mindig nagy sikere van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.