rés a présen

„A közös keresés”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. november 27.

Zene

Darázs Ádám zenész, soundpainter

rés a présen: Gondolom, csak zenészből lehet soundpainter. Szóval először meséld el, hogyan lettél zenész?

Darázs Ádám: Soundpainter akárkiből lehet, mivel maga a soundpainting egy elég tág rendszer. A név ugyan azt sugallja, de nem korlátozódik kizárólag a zenére vagy a hangokra, színészek, táncosok vagy akár képzőművészek is használják ezt a módszert, sőt gyakran ezt közösen teszik. Az való igaz, hogy én a zene felől érkezem. Zeneiskolában kezdtem el gitárt tanulni 10 évesen, és végül mindenféle zenei kalandozás után az egyetemen is klasszikus gitár szakon diplomáztam. Amikor 17–18 évesen eldöntöttem, hogy zenész leszek, még nem sejtettem, hogy ez mennyire szerte­ágazó tevékenység tud lenni. Az egyik ilyen nagy meglepetés volt számomra a soundpainting.

rap: Mit jelent pontosan a soundpainting?

DÁ: Egy jelnyelv improvizáló zenészek, színészek, táncosok és képzőművészek számára, amelyet Walter Thompson amerikai zeneszerző és szaxofonos talált ki a 70-es években. Rögtönzött, valós idejű kompozíciókat lehet vele létrehozni. Úgy kell elképzelni, hogy a soundpainter vagy jobb szó híján karmester, kézjelek segítségével irányítja az előadók összművészeti improvizációját.

rap: Tulajdonképpen te a soundpainting úttörői közé tartozol itthon?

DÁ: Nem tartozom az úttörők közé, Európában ez egy ismert dolognak számít, és rendszeresen vannak események, képzések is. Itthon is egyre többen ismerik és érdeklődnek, 2010 óta pedig létezik már a MaSzaT, vagyis a Magyar Soundpainting Társaság, a sound­painting népszerűsítésén dolgozó, eseményeket szervező csapat. Én az egyetemi éveim alatt Gryllus Samu zeneszerzőtől tanultam soundpaintinget, aki az egyik legaktívabb soundpainter itthon. Később aztán számomra is egy nagyon fontos eszköz lett, amelyet nem csak előadóként, de zenetanárként is szívesen használok. Az Ördögkatlan Fesztivál keretében, a Magyar Zene Háza helyszínén például évek óta csinálunk különböző tematikájú work­shopokat, és a soundpaintingnek mindig nagy sikere van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.