rés a présen

„A közös keresés”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. november 27.

Zene

Darázs Ádám zenész, soundpainter

rés a présen: Gondolom, csak zenészből lehet soundpainter. Szóval először meséld el, hogyan lettél zenész?

Darázs Ádám: Soundpainter akárkiből lehet, mivel maga a soundpainting egy elég tág rendszer. A név ugyan azt sugallja, de nem korlátozódik kizárólag a zenére vagy a hangokra, színészek, táncosok vagy akár képzőművészek is használják ezt a módszert, sőt gyakran ezt közösen teszik. Az való igaz, hogy én a zene felől érkezem. Zeneiskolában kezdtem el gitárt tanulni 10 évesen, és végül mindenféle zenei kalandozás után az egyetemen is klasszikus gitár szakon diplomáztam. Amikor 17–18 évesen eldöntöttem, hogy zenész leszek, még nem sejtettem, hogy ez mennyire szerte­ágazó tevékenység tud lenni. Az egyik ilyen nagy meglepetés volt számomra a soundpainting.

rap: Mit jelent pontosan a soundpainting?

DÁ: Egy jelnyelv improvizáló zenészek, színészek, táncosok és képzőművészek számára, amelyet Walter Thompson amerikai zeneszerző és szaxofonos talált ki a 70-es években. Rögtönzött, valós idejű kompozíciókat lehet vele létrehozni. Úgy kell elképzelni, hogy a soundpainter vagy jobb szó híján karmester, kézjelek segítségével irányítja az előadók összművészeti improvizációját.

rap: Tulajdonképpen te a soundpainting úttörői közé tartozol itthon?

DÁ: Nem tartozom az úttörők közé, Európában ez egy ismert dolognak számít, és rendszeresen vannak események, képzések is. Itthon is egyre többen ismerik és érdeklődnek, 2010 óta pedig létezik már a MaSzaT, vagyis a Magyar Soundpainting Társaság, a sound­painting népszerűsítésén dolgozó, eseményeket szervező csapat. Én az egyetemi éveim alatt Gryllus Samu zeneszerzőtől tanultam soundpaintinget, aki az egyik legaktívabb soundpainter itthon. Később aztán számomra is egy nagyon fontos eszköz lett, amelyet nem csak előadóként, de zenetanárként is szívesen használok. Az Ördögkatlan Fesztivál keretében, a Magyar Zene Háza helyszínén például évek óta csinálunk különböző tematikájú work­shopokat, és a soundpaintingnek mindig nagy sikere van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.