„Afrika mélyén vagy az Indiákon is mindig hallani fogod A trubadúrt” – egy 1862-es levelében így bizakodott az önérzetes szerző, Giuseppe Verdi, és mondott műve valóban mind a mai napig verhetetlenül népszerűnek bizonyul – nyáron pedig gyakorlatilag elmaradhatatlan oszlopa, támasza és talpköve az idényjellegű, tehát erősen szűkített repertoárnak. Hiába a széles körben elterjedt vád, mely szerint a cselekménye kusza és érthetetlen (nem az!), A trubadúr melodikus szenvedélybombája mindig nagyot robban. Most majd éppen a Margitszigeten, ahol a néhai Vámos László negyedszázados rendezése fog a szabadtéri közönségtől elbúcsúzni (július 28., nyolc óra). A tenor címszerepet az olasz Riccardo Massi (képünkön), önfeláldozó szerelmesét, Leonórát egy azeri szoprán, Dinara Alieva énekli majd, míg a főszereplői négyes mezzoszoprán és bariton beltagja két jeles hazai erő, Komlósi Ildikó és Kálmándy Mihály lesz. Vezényel Kocsár Balázs.
Két nappal korábban és egy szabadtéri színpaddal odébb, a Városmajorban Georges Bizet Carmenje ugyancsak az operairodalom legbelsőbb körét, pontosabban a bévül a zenebaráti kebelzet legközepében lakozó, közönségkedvenc dalművek nyári uralmát bizonyítja számunkra. Még úgy is, hogy ott és akkor a Carmenből összeállított két zenekari szvit hangzik majd fel: Vásáry Tamás és a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar jótékonysági koncertjének befejező tétele gyanánt (július 26., nyolc óra). Ezen az estén természetesen a zenekar évfordulós névadójától is hallani fogunk pár művet, köztük a Marosszéki táncokat, valamint Liszt Ferenc II. magyar rapszódiája is ott szerepel majd a programon, alkalmasint az örökifjú Vásáry zongoraszólójával – hacsak nem zenekari változatban szólal meg ez a mű. Apró érdekesség, hogy az ugyancsak meglehetősen közkedveltnek és szorgalmasan kultiváltnak nevezhető Liszt-opus ajánlása nem másnak, mint gróf Teleki Lászlónak szólt.
A tragikus sorsú hazafi, a különc Teleki László 1811-ben született, abban az évben, amikor Ludwig van Beethoven hozzálátott a VII. szimfónia megalkotásához. Az elkövetkező napokban ezt a remekművet is elénk hozza majd a nyári koncertprogram, méghozzá a Nemzeti Filharmonikus Zenekar martonvásári szabadtéri estjén (július 22., hét óra). A Medveczky Ádám dirigálásával elhangzó Beethoven-műsoron a VII. mellett az I. szimfónia is megszólal majd, valamint ott szerepel a programon egy olyan különlegesség is, amelyet nemhogy Afrika mélyén vagy az Indiákon nem hallani gyakran, de mifelénk sem. A Zene egy lovagi baletthez című korai mű 1791-ből való, a nagystílű diplomata és patrónus, Ferdinand Ernst von Waldstein-Wartenberg gróf farsangi jelmezbálját gazdagította vele az akkor 21 esztendős komponista. Beethoven ugyan már ekkor sem volt teljességgel névtelen, de azért mégsem tüntették föl a nevét a meghívón, amely „a különböző karaktereket régi német viseletben felvonultató balettelőadásra, különös tekintettel őseink kedvelt vágyaira, háborúskodásra, vadászatra, szerelemre és mulatozásra” invitálta a bonni elitet.
