Magyar Narancs: A Spotify-profilotokon az olvasható, hogy „tértágító fusion folkot” játszotok. Ez pontosan mit jelent?
Egervári Mátyás: Elvárás, hogy minden zenekarnak legyen valamilyen címkéje, és bár mi ebben nem igazán hiszünk, muszáj volt kitalálni valamit, ami jól hangzik. A tértágító arra utal, hogy nem nagyon tudunk két számot ugyanolyan stílusban megírni, ez pedig számunkra és a közönségnek is egyfajta tudattágulást hoz, mivel egy csomó olyan stílusba is belenyúlunk, amelyhez nem is feltétlenül értünk.
Rigó Márton: Már a világzenei címke is elég elcsépelt, ezért én azt fogalmaztam meg magamban, hogy mi egy crossover zenekar vagyunk. Ebben a vegyületben a népzene és a könnyűzene is benne van.
MN: A különböző világzenei formációk előszeretettel látják el valamilyen kreatív jelzővel a folk szócskát, ha a saját stílusuk meghatározásáról van szó. Szerintetek miért van erre szükség?
Egervári Mátyás: Magyarországon eleve nagyon mást jelent a folk, mint a világ többi országában. A legtöbb helyen az adott társadalom pillanatnyi népzenéjét értik alatta, az angolszász kultúrában a Beatles és Bob Dylan is folknak számít. Ezzel szemben nálunk nagyon kötött szabályai vannak annak, hogy mi számít autentikus népzenének, és például nem illik népdalt írni. Ezért kell címkézni – főleg külföldi közegben –, hogy pontosan milyen folkot játszik egy adott formáció.
Rigó Márton: A mi zenekarunk nagyrészt abból a táncházi zenéből táplálkozik, amelynek nem nagyon van külföldi megfelelője. Nálunk alapvetően ez jelenti a népzenét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
