mi a kotta?

A macska gyermekei

  • mi a kotta
  • 2019. június 30.

Zene

„E tánc ifjú szerzője a varsói líceum francia nyelv- és irodalomtanárának, Mikołaj Chopinnek fiúgyermeke, aki valódi zenei őstehetség. Hiszen amellett, hogy a legnagyobb könnyedséggel és mértékadó ízléssel szólaltatja meg zongorán a legnehezebb zeneműveket, olyan táncokat és variációkat szerez, melyek hallatán ámulatba esnek a zeneértők, szem előtt tartván a komponista ifjú korát. Ha ez a gyermek Németország vagy Franciaország szülötte volna, minden bizonnyal magára vonta volna már minden társaság figyelmét; vajha a jelen írás szolgálna felhívásként arra, hogy a mi földünkön is teremnek géniuszok, csakhogy a hírverés hiánya elrejti őket a közvélemény elől.” 1818 elején így lelkesedett – és korholt – egy varsói lap, beszámolván az alig 8 esztendős Fryderyk Chopinről, akinek az előző év őszén már megjelent nyomtatásban az első kompozíciója, egy g-moll polonéz. A kis Chopinnek a hírverés hiányára igazából már ekkor sem lett volna oka panaszkodni (ahogyan nem is tette), ma pedig jószerint nem akad hét, hogy ne hirdetné a dicsőségét egy vagy több hangverseny programja. Jövő szerdán például a lemezbemutató koncertet teljesítő Farkas Gábornak jut majd ez a hálás és zongoristát próbáló feladat, a g-moll balladától az f-moll fantáziáig iramló estén (Pesti Vigadó, június 5., fél nyolc).

„A zene hallatán a régi közmondás jutott az eszünkbe: A macska gyermekei értenek az egérfogáshoz. Giacomo Puccini családjában az ötödik muzsikus-nemzedéket képviseli, s mivel ehhez a művészethez megfelelő adottságokat mutat, igen ügyes komponista válhat belőle.” 1877-ben a La provincia di Lucca kritikusa a jelek szerint a varsói kollégáénál csekélyebb (lokál)patrióta elragadtatással, inkább józan tárgyszerűséggel számolt be a 19 éves Puccini pályaindulásáról. Ő mindenesetre beigazolta e szülővárosi jóslatot, hiszen valóban ügyes komponista lett, akinek az elkövetkező napokban több művéhez is kitelepülhetünk majd. Így szombaton a korai és oly szenvedélyes Edgar megtekintésének delikát lehetősége ígérkezik: a címszerepben Hector Lopez Mendozával, kint az Északi Járműjavítónál (Eiffel Műhelyház, Bánffy terem, június 1., nyolc óra). Jövő pénteken pedig már a Margitszigetre is mehetünk: ott a Kovalik-féle, operaházi Turandot előadása vár majd reánk, Rálik Szilviával és José Curával (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, június 7., nyolc óra).

Egyebekben itt lesz még nekünk a legutóbb már emlegetett Mendelssohn–Schumann–Csajkovszkij-program a Budapesti Fesztiválzenekarral, a vezénylő Leonidasz Kavakosszal és a csellózó Gautier Capuçonnal (Zeneakadémia, június 1., háromnegyed nyolc; június 2., fél négy). Vasárnap este azután már a kamarazenélésé lesz ugyanitt a nagyterem, ahol is a zongorista Nagy Péter mellett egy japán, egy izraeli és egy perui-uruguayi-német muzsikus vonul majd a pódiumra: ketten közülük éppenséggel a Berlini Filharmonikusok elöl ülői közül (Zeneakadémia, június 2., fél nyolc). Műsorukat Brahms 1861-es 2. (A-dúr) zongoranégyese zárja majd, amelyet nem kisebb macskavadász, mint Edouard Hanslick ítélt egykor csacskán száraznak és unalmasnak.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.