„E tánc ifjú szerzője a varsói líceum francia nyelv- és irodalomtanárának, Mikołaj Chopinnek fiúgyermeke, aki valódi zenei őstehetség. Hiszen amellett, hogy a legnagyobb könnyedséggel és mértékadó ízléssel szólaltatja meg zongorán a legnehezebb zeneműveket, olyan táncokat és variációkat szerez, melyek hallatán ámulatba esnek a zeneértők, szem előtt tartván a komponista ifjú korát. Ha ez a gyermek Németország vagy Franciaország szülötte volna, minden bizonnyal magára vonta volna már minden társaság figyelmét; vajha a jelen írás szolgálna felhívásként arra, hogy a mi földünkön is teremnek géniuszok, csakhogy a hírverés hiánya elrejti őket a közvélemény elől.” 1818 elején így lelkesedett – és korholt – egy varsói lap, beszámolván az alig 8 esztendős Fryderyk Chopinről, akinek az előző év őszén már megjelent nyomtatásban az első kompozíciója, egy g-moll polonéz. A kis Chopinnek a hírverés hiányára igazából már ekkor sem lett volna oka panaszkodni (ahogyan nem is tette), ma pedig jószerint nem akad hét, hogy ne hirdetné a dicsőségét egy vagy több hangverseny programja. Jövő szerdán például a lemezbemutató koncertet teljesítő Farkas Gábornak jut majd ez a hálás és zongoristát próbáló feladat, a g-moll balladától az f-moll fantáziáig iramló estén (Pesti Vigadó, június 5., fél nyolc).
„A zene hallatán a régi közmondás jutott az eszünkbe: A macska gyermekei értenek az egérfogáshoz. Giacomo Puccini családjában az ötödik muzsikus-nemzedéket képviseli, s mivel ehhez a művészethez megfelelő adottságokat mutat, igen ügyes komponista válhat belőle.” 1877-ben a La provincia di Lucca kritikusa a jelek szerint a varsói kollégáénál csekélyebb (lokál)patrióta elragadtatással, inkább józan tárgyszerűséggel számolt be a 19 éves Puccini pályaindulásáról. Ő mindenesetre beigazolta e szülővárosi jóslatot, hiszen valóban ügyes komponista lett, akinek az elkövetkező napokban több művéhez is kitelepülhetünk majd. Így szombaton a korai és oly szenvedélyes Edgar megtekintésének delikát lehetősége ígérkezik: a címszerepben Hector Lopez Mendozával, kint az Északi Járműjavítónál (Eiffel Műhelyház, Bánffy terem, június 1., nyolc óra). Jövő pénteken pedig már a Margitszigetre is mehetünk: ott a Kovalik-féle, operaházi Turandot előadása vár majd reánk, Rálik Szilviával és José Curával (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, június 7., nyolc óra).
Egyebekben itt lesz még nekünk a legutóbb már emlegetett Mendelssohn–Schumann–Csajkovszkij-program a Budapesti Fesztiválzenekarral, a vezénylő Leonidasz Kavakosszal és a csellózó Gautier Capuçonnal (Zeneakadémia, június 1., háromnegyed nyolc; június 2., fél négy). Vasárnap este azután már a kamarazenélésé lesz ugyanitt a nagyterem, ahol is a zongorista Nagy Péter mellett egy japán, egy izraeli és egy perui-uruguayi-német muzsikus vonul majd a pódiumra: ketten közülük éppenséggel a Berlini Filharmonikusok elöl ülői közül (Zeneakadémia, június 2., fél nyolc). Műsorukat Brahms 1861-es 2. (A-dúr) zongoranégyese zárja majd, amelyet nem kisebb macskavadász, mint Edouard Hanslick ítélt egykor csacskán száraznak és unalmasnak.
