rés a présen: Hogyan kerültél Budaörsre?
Selmeczi Ágnes: Tizenkét éve költöztem oda a családommal, s azóta gyökeresen megváltozott az életem, rájöttem, hogy a kisvárosi életet szeretem igazán. Rövid időn belül jó kapcsolatba kerültem a város vezetőivel, akik bizalmat szavaztak az első rendezvényeimhez, aztán jöttek egymás után a lehetőségek.
rap: Mióta van a PostART?
SÁ: A PostART-ot egy véletlen indította el: a régi postaépület üresen állt már hónapok óta és egyszer bejöhettem megnézni, aztán csak az járt a fejemben, hogy kiállítást szeretnék csinálni benne. Akkor persze mindenki bolondnak nézett. Az első kiállítás Ázbej Kristóf fuzionista művész és Hajdú Bence digitális technikával készített „elhagyatott” képeinek közös kiállítása volt, s ebben az indusztriális környezetben, a Budaörsi Latinovits Színház zseniális fénytechnikusának a megvilágításában eldöntötte a sorsomat: ezt folytatni kell. Apránként sikerült felújítani, használhatóvá tenni az épületet. A nagy „bumm” tavaly következett be, amikor az épületet tulajdonló önkormányzat a korábbi szükséges és sürgető állagmegóvási munkák után felújításra is rászánta magát, így most már gyönyörű környezetben tudunk működni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
