mi a kotta?

A nagy találkozás

  • mi a kotta
  • 2015. június 14.

Zene

1747. május 7-én II. (Nagy) Frigyes porosz király potsdami kastélyában audiencián fogadta a Berlinben letelepedett fiát, Carl Philipp Emanuelt jó atyaként meglátogató Johann Sebastian Bachot. A találkozón a magas felek kölcsönösen biztosították egymást nagyrabecsülésükről, majd a király a maga új pianofortéjához ültette az idősödő zeneszerzőt, és feladott neki egy témát, hogy abból fúgát imp­rovizáljon. Bach fényesen állta a próbát, majd hazatért Lipcsébe, és két hónap múltán előállt Musikalisches Opfer című művével, amelyben tíz kánonon, két fúgán és egy

triószonátán vezette végig a „királyi témát”. A csodamű most kedden egy zeneakadémiai áldozatbemutatáson jut majd elénk, méghozzá nem is akárkik előadásában, hiszen Jordi Savall és a Le Concert des Nations fogja megtartani a Tiszta barokk fantáziacímű sorozat eme ünnepi koncertjét (Zeneakadémia, május 19., fél nyolc).

Bach, Beethoven, Brahms – hangzik az alliterá­ción alapuló, ám zenetörténetileg sem teljesen megalapozatlan felsorolás (lásd még: Mikszáth, Móricz, Moldova), s az elkövetkező napokban e két utóbbi géniusz is emblematikus művekkel szerepel majd a koncertprogramon. Beethoven egyenesen a 9. szimfóniával, amelyet a Concerto Budapest és a Nemzeti Énekkar, valamint egy kiváló operaénekesi kvartett fog megszólaltatni, méghozzá két egymást követő napon, ám előbb a program első, rövidebbik részében mindkétszer elénk pereg majd Chopin f-moll zongoraversenye, mely koncertrészben a figyelemre méltó Khatia Buniatishvili (képünkön) fog együttműködni Keller András együttesével (Zeneakadémia, május 16. és 17., fél nyolc). Beethoventől még ráadásul mind a tíz hegedű-zongora szonáta is fölhangzik majd ezen a hétvégén, sorukban természetesen a Kreutzer szonátával, a legkevésbé sem krajcáros alapon, hiszen Baráti Kristóf és Würtz Klára kettőse nagyszerű élményt ígér e háromkoncertes minimaraton közönsége számára (Solti Terem, május 15., hét óra, 16., tizenegy és hét óra).

A Beethoven szimfóniáinak hatásiszonyát megszenvedő Brahms pedig éppenséggel az oly nehezen és lassan megszülető 1. szimfóniával meg az annak nyomában szinte kipattanó 2. szimfóniával követel magának helyet a hétvégi programunkban: Fi­scher Iván és a Fesztiválzenekar koncertjein (Nemzeti Hangversenyterem, május 15. és 16., háromnegyed nyolc, május 17., fél négy).

Csakis a bőség zavara magyarázhatja, de persze menteni nem mentheti, hogy innentől még olyan rendkívüli eseményeket is csupán kutyafuttában ajánlhatunk, mint amilyen Ránki Dezső keddi Haydn-szonátaestje lesz (Nemzeti Hangversenyterem, május 19., fél nyolc). Azután Vashegyi György ezúttal a Nemzeti Filharmonikusok élén vezényel majd nagyszabású Mozart–Haydn-programot, a koncert második felében a Krisztus hét szava a keresztfán megszólaltatásával (Zeneakadémia, május 20., fél nyolc). S befejezésül: a hétvégén visszatér az Opera repertoárjára az alkalmasint legjobb és okvetlenül legnépszerűbb másodvonalbeli opera, Gounod Faustja (operaház, május 17., hét óra). A bemutatót a keresett olasz operakarmester, Maurizio Benini vezényli majd, Mefisztót Bretz Gábor, Margitot pedig Rost Andrea fogja énekelni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.