mi a kotta?

A nagy találkozás

  • mi a kotta
  • 2015. június 14.

Zene

1747. május 7-én II. (Nagy) Frigyes porosz király potsdami kastélyában audiencián fogadta a Berlinben letelepedett fiát, Carl Philipp Emanuelt jó atyaként meglátogató Johann Sebastian Bachot. A találkozón a magas felek kölcsönösen biztosították egymást nagyrabecsülésükről, majd a király a maga új pianofortéjához ültette az idősödő zeneszerzőt, és feladott neki egy témát, hogy abból fúgát imp­rovizáljon. Bach fényesen állta a próbát, majd hazatért Lipcsébe, és két hónap múltán előállt Musikalisches Opfer című művével, amelyben tíz kánonon, két fúgán és egy

triószonátán vezette végig a „királyi témát”. A csodamű most kedden egy zeneakadémiai áldozatbemutatáson jut majd elénk, méghozzá nem is akárkik előadásában, hiszen Jordi Savall és a Le Concert des Nations fogja megtartani a Tiszta barokk fantáziacímű sorozat eme ünnepi koncertjét (Zeneakadémia, május 19., fél nyolc).

Bach, Beethoven, Brahms – hangzik az alliterá­ción alapuló, ám zenetörténetileg sem teljesen megalapozatlan felsorolás (lásd még: Mikszáth, Móricz, Moldova), s az elkövetkező napokban e két utóbbi géniusz is emblematikus művekkel szerepel majd a koncertprogramon. Beethoven egyenesen a 9. szimfóniával, amelyet a Concerto Budapest és a Nemzeti Énekkar, valamint egy kiváló operaénekesi kvartett fog megszólaltatni, méghozzá két egymást követő napon, ám előbb a program első, rövidebbik részében mindkétszer elénk pereg majd Chopin f-moll zongoraversenye, mely koncertrészben a figyelemre méltó Khatia Buniatishvili (képünkön) fog együttműködni Keller András együttesével (Zeneakadémia, május 16. és 17., fél nyolc). Beethoventől még ráadásul mind a tíz hegedű-zongora szonáta is fölhangzik majd ezen a hétvégén, sorukban természetesen a Kreutzer szonátával, a legkevésbé sem krajcáros alapon, hiszen Baráti Kristóf és Würtz Klára kettőse nagyszerű élményt ígér e háromkoncertes minimaraton közönsége számára (Solti Terem, május 15., hét óra, 16., tizenegy és hét óra).

A Beethoven szimfóniáinak hatásiszonyát megszenvedő Brahms pedig éppenséggel az oly nehezen és lassan megszülető 1. szimfóniával meg az annak nyomában szinte kipattanó 2. szimfóniával követel magának helyet a hétvégi programunkban: Fi­scher Iván és a Fesztiválzenekar koncertjein (Nemzeti Hangversenyterem, május 15. és 16., háromnegyed nyolc, május 17., fél négy).

Csakis a bőség zavara magyarázhatja, de persze menteni nem mentheti, hogy innentől még olyan rendkívüli eseményeket is csupán kutyafuttában ajánlhatunk, mint amilyen Ránki Dezső keddi Haydn-szonátaestje lesz (Nemzeti Hangversenyterem, május 19., fél nyolc). Azután Vashegyi György ezúttal a Nemzeti Filharmonikusok élén vezényel majd nagyszabású Mozart–Haydn-programot, a koncert második felében a Krisztus hét szava a keresztfán megszólaltatásával (Zeneakadémia, május 20., fél nyolc). S befejezésül: a hétvégén visszatér az Opera repertoárjára az alkalmasint legjobb és okvetlenül legnépszerűbb másodvonalbeli opera, Gounod Faustja (operaház, május 17., hét óra). A bemutatót a keresett olasz operakarmester, Maurizio Benini vezényli majd, Mefisztót Bretz Gábor, Margitot pedig Rost Andrea fogja énekelni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.