Inkognitóban járt nálunk a Jazztavaszon. Ha az Incognito nevű r&b/soul szupercsapat énekeseként jött volna, nem fértünk volna el a Fesztivál Színházban. A Berlinben angol apától született Natalie édesanyja délvidéki magyar, így ő is szinte akcentus nélkül beszél; és bár az első nyelve inkább az angol, azért a Müpában újra és újra magyarra fordította a szót. Hamar kiderült, hogy a brit soul egyre nagyobb csillaga sztárallűröktől mentes, hallatlanul kedves, természetes és közvetlen teremtés, akinek külön bájt adott, ahogy a színpadon magyarul beszélt. Zenekara visszafogott eleganciával, finoman szabott sötét öltönyökben jelent meg, kíséretük is jóféle anyagból volt szőve. Fapofa és feszült figyelem, odaadó zenélés és abszolút profizmus egyszerre állt a színpadon.
Beatleses meg adult contemporary (vagyis amivel nem lehet a közönséget kiborítani) és egészen dögös dolgok váltakoztak Stevie Wonder-es romantikával. Natalie a saját dalaiban, mint a jópofa Drive-ban, meg egynéhány saját egyéniségéhez jól illesztett slágerben mindig előtérben tartja a szöveget. Ezek elég középutasak, de arra megfelelnek, hogy a hangulatot felfessék. Williams hangterjedelme és stílusváltozatossága viszont elképesztő. Ahogy be tudja kormosítani a bluesosabb dolgoknál, vagy ahogy fel tud szökkenni egész magasra, miközben a teljes zenei folyamatot meg a zenekart irányítja, az mesés. Az énekes most a kvartettet választotta, a nagy költségvetésű pop- és soulprodukciók után az intimitásra vágyott, mesélős, szórakoztató, közvetlen dalestre, amilyen a Where You Are című, saját kiadású lemezének repertoárja.
A dzsesszfesztiválra érkezetteknek Szőke Nikoletta és Natalie duózott is kicsit, improvizációkban tobzódva, jött a Shape of My Heart, a Fragile és a Centerpiece. Natalie Williamsnek ugyanis több önazonos énje van, amik közül a dzsessz csak az egyik, de az is gyönyörű.
Jazztavasz, Müpa Fesztiválszínház, május 8.
