HANGADÓ - Lemez

A sas és a galamb

Eötvös Péter: Gliding – Four Works for Symphonic Orchestra

  • Molnár Szabolcs
  • 2019. november 3.

Zene

Eötvös Péter 2017-ben két ízben, 2019-ben pedig egyszer koncertezett a Frankfurti Rádió Zenekarával (hr-Sinfonieorchester), saját műveit, illetve a törzsrepertoárhoz tartozó darabokat vezényelte.

Nemrégiben megjelent szerzői lemezén az ekkor elhangzó kompozíciói szerepelnek, a 2017 májusában játszott Jet Stream és a decemberben rögzített Dialog mit Mozart, valamint két darab a 2019 januárjában rendezett hangversenyről, a The Gliding of the Eagle in the Skies (Az égen sikló sas) és az Alle vittime senza nome (A névtelen áldozatoknak).

A frankfurtiak gondolhatnak valamit a közpénz és a közszolgálatiság kapcsolatáról, a koncertjeiket kiváló hang- és képminőségben rögzítik, majd nagyon rövid időn belül mindenki számára elérhetővé is teszik. De említsünk mást is: a Jet Stream című kompozícióhoz remek multimédiás koncertpedagógiai anyagot állítottak össze, A hallható szín és látható hang (Farben hören – Töne sehen…) megtekintése minden zenetanár számára erősen ajánlott, Eötvös-kutatóknak pedig egész egyszerűen kötelező. Az egyik menüpont alatt ugyanis a szerző egy nagy méretű rajzlapon, különböző színű zsír­krétákkal dolgozva, saját kompozíciójának eseménytörténetére reflektál…

Aki egy kicsit is ismeri Eötvös karmesteri működését, sejtheti, hogy hangversenyein általában nem a szél fújja egymás mellé a darabokat, tanulságos tehát, ha megnézzük és meghallgatjuk (ezt könnyen meg is tehetjük), hogy egykoron milyen kontextusokban szólaltak meg a fenti darabok. A Jet Stream mellett Liszt Dante-szimfóniája volt műsoron, a Dialog mit Mozart a Szöktetés a szerájból nyitányával és Max Reger Variációk és fúga egy Mozart témára című zenekari darabjával alkotott meglehetősen logikus programot. A 2019-es koncerten Bartók fiatalkori Hegedűversenyét (szólista: Vilde Frang) és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát vezényelte. Azok kedvéért, akik a hazai koncertélet alapján nem informálódhatnak arról, hogy milyen karmester Eötvös, amikor Mozart-, Liszt- vagy Kodály-művet vezényel, első tanulságként rögzítsük: bármihez nyúl, az sokkolóan revelatív. A Psalmusszal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ezen a koncerten a magyarul éneklő Lübecki Nemzetközi Kórusakadémia működött közre, és nem tudom megmondani, hogy hallottam-e már valaha ilyen kimagasló vokális színvonalon előadni Kodály főművét.

„Hogyha énnékem szárnyam lett volna, / Mint az galamb, elröpültem volna. / Hogyha az Isten engedte volna, / Innét én régen elfutottam volna” – panaszkodik a Psalmus zsoltárosa a szűken mért szabadságra. Frankfurtban a Kodály-darab „nyitányaként” hangzott el a The Gliding of the Eagle in the Skies, e darab alapkaraktere – a szerzői kommentár szerint – az égen méltósággal repülő sas víziójához kötődik. A fantáziakép egykor a „végtelen tér és a totális szabadság érzetét” keltette a zeneszerzőben, és talán kelti a mű mindenkori hallgatójában is. Talán mondani sem kellene, hogy a két darab interferenciája milyen csodálatos, plasztikus, és mennyire komplex képet ad egy istenről rendkívül sokat gondolkodó ateistáról. Természetesen e mű az egyszeri koncertkontextusról leválasztva – tehát úgy, ahogy a lemezen is megszólal –, önmagában is képes termékeny paradoxonok felvillantására. Az eötvösi zenemágia kivételesen szép példája, ahogy a sűrű és részletező, a kisebb időintervallumokban élénkebb sebességű ritmika egy másik léptékben kimértté és az érzékelés határáig menően lassulttá válik, ahogy a partitúra mikroszinten a szivárvány összes színében fürdik, makroszinten viszont egy monokróm festmény méltóságát sugározza.

A Földközi-tenger felől soha meg nem érkező menekülteknek állít emléket az Alle vittime senza nome, amelyet még a rövid Salvini-éra előtt rendelt Eötvöstől Olaszország négy vezető szimfonikus zenekara. A háromszakaszos, szólóállásokban gazdag, a hangsíkok elrendezését tekintve kifejezetten filmszerű (arcközeli és nagytotál képek váltakozása, illetve egymásra vetülése teremti meg a nagyforma dramaturgiáját), érzelem- és eseménydús kompozíció egy megrendítő hangszeres rekviem. A koncerten Bartók szerelmet temető első Hegedűversenyével alkotott párt. De talán e körülmény nélkül is érzékelhető, hogy az érzelmi involváltság hangját Eötvös nem a politikai korrektség szellemének engedelmeskedve üti meg, e hang mélyen átélt, sallangtalan és őszinte.

A közelmúlt és a közeljövő budapesti koncertjein feltűnő Eötvös-darabok némelyike (mint például a Sonata per sei, a Joyce szólóklarinét-változata vagy a Három nővér egyik részletéből kivált kamaradarab, a Natasha) work in progress jellegű műalkotásnak is tekinthető, melyben az átalakítás lényegében elvonás. Ráadásul Eötvös szinte kivétel nélkül az eredeti forma egyik lényeges, ha nem a leglényegesebb rétegét távolította el, például a szöveghez erősen kötődő darabnál magát a szöveget, egy énekes jelenlétére vagy dramatikus szituációra számító kompozíciónál az énekszólamot vagy magát a színházi kontextust, egy szólóhangszer jellegzetes hangjára elgondolt mű hangszereléséből magát a hangszert. Így lett a szólócimbalomra (vagy szólómarimbára) és együttesre komponált Da capo című darabból a szimfonikus együttesre átírt Dialog mit Mozart. Lehetséges, hogy csak a praktikumra törekedett Eötvös, amikor a 2002-ben írt Jet Stream anyagát revideálta, ezt mutatta be Håkan Hardenberger trombitaszólójával 2017-ben a frankfurti Alte Operben. Talán nem mellékes, hogy éppen – vö.: istenről sokat gondolkodó ateista – az Isteni színjáték két könyvére reflektáló Liszt-mű (Inferno és Purgatorio) társaságában.

Jó hallgatni (és látni) a frankfurti rádiózenekart. Mindent tudnak, precízek, és egyetlen percig sem hűvösek. Játékuk koncentrált, mégis rugalmas. A karmester és a zenekar együttműködése és egymásra hangoltsága mintaszerű, hallható, hogy szeretnek egymással dolgozni. A CD hangmesteri utómunkája példaértékű.

BMC, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.