mi a kotta?

A szatén suhogása

  • mi a kotta
  • 2020. július 25.

Zene

„A falak finom, sárga szaténnal voltak bevonva, amelyen sárga rojtozás volt ugyanabból az anyagból. A fehér függönyöket és drapériáikat finom rózsautánzatok ékesítették. A szoba a bejárattól balra eső keskeny falon lévő ablakból kapta a fényt. Ezen az ablakon rózsaszín szaténfüggönyök lógtak, rózsaszín és fehér drapériával. A széles fal közepét tükör foglalta el, és a másik keskeny falon, az ablakkal szemben Murillo Madonnájának reprodukciója függött. Az ablakfüggönyök karnisa, a tükör és a kép kerete fehér és rózsaszín szaténba volt öltöztetve. A mennyezetet is mind a négy oldalon hasonló gyöngyszürke fodrok szegélyezték, elszórt rózsautánzatokkal díszítve. A mennyezet közepén fehér szaténból készült, körülbelül tizenkét hüvelyk kerületű és tíz hüvelyk mélységű rozetta díszlett, körben keskeny selyemcsipkével szegve és a mennyezeten levőkhöz hasonló rózsákkal díszítve. A padlót puha szmirnai szőnyeg borította.”

Münchenben ilyen, hiperférfiasnak aligha ítélhető lakásban morzsolgatta napjait Richard Wagner, akinek korántsem csupán a mindenkori otthonait, valamint a köntöseit és az alsóruháit jellemezte ez a luxuriózus és némiképp elpuhultnak vélhető ízlés. Elvégre, ahogy azt a témában való járatlansággal a legkevésbé sem vádolható Thomas Mann találóan megfogalmazta: „Ki ne hallaná ki Wagner életművéből a szatén suhogását?” Mondjuk, a Tannhäuser vénuszi helyein, hogy ne is menjünk messzire, hiszen e „német romantikus opera” előadása zárja majd az idei, virtuális Budapesti Wagner-napok sorozatát. A szombaton megtekinthető felvétel a 2018. június 14-i estét idézi majd elénk: a címszerepben Stephen Goulddal, Szabóki Tünde Erzsébetjével és Sophie Koch Vénuszával (június 27., hat órától). Egyszersmind természetesen Fischer Ádám vezényletével, ahogyan persze ő lesz a karmestere a sorozat utolsó előtti napján műsorra kerülő Hollandinak is, amelyet 2015-ben, emlékezetes esemény gyanánt, Kovalik Balázs rendezésében mutattak be a Müpában, James Rutherford címszereplésével (június 26., hat órától).

A hétvégére mindemellett ajánlunk még egy wagneri én-operát: a Lohengrint, méghozzá ezúttal Drezdából, a Semperoperből (semperoper.de). Itt ugyanis péntek kettőtől vasárnap este tizenegyig a hattyúlovagnak az a 2016-os partraszállása lesz műsoron, amely Christian Thielemann vezérlete alatt zajlott, Piotr Beczała és Anna Netrebko élményszerű részvételével.

Egyebekben keresgéljünk a magyar szimfonikus együttesek webes platformjain is, hiszen a Nemzeti Filharmonikus Zenekar illetékesei például az oly kedvelt Próbatermi vendégség eseményeit pakolták fel a netre: csütörtökönként fél nyolctól, az NFZ Facebook-oldalán lelhetünk új videóikra. Vagy választhatjuk az elkötelezett zenei ismeretterjesztő és népszerűsítő, Hollerung Gábor (képünkön) online sorozatát, a Zenedobozt, amely minden kedden, szerdán és csütörtökön kettőtől egy-egy új epizóddal várja a Budafoki Dohnányi Zenekar YouTube-csatornáján a 10 éven felülieket. Szóval vélhetőleg jelen sorok mindahány olvasóját is.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.