Lemez

Kaitlyn Aurelia Smith: The Mosaic of Transformation

  • - minek -
  • 2020. július 25.

Zene

Ritka eset, amikor egy alkotót éppen a test mozgásai közben lejátszódó bioelektromos folyamatok ihletnek meg, de most ez történt a kísérleti elektronika jeles amerikai előadójával. Kaitlyn Aurelia Smith azóta gyártja az érzékeink minden nemét megérintő, elektronikus, mégis organikus hangképeit, hogy rátalált a hatvanas évek elejéről származó, gyönyörűséges Buchla moduláris ősszintetizátorra, és még az élő fellépéseire is magával cipeli. További analóg eszközein, melyek maguk is az elektromosságot alakítják át hangokká, tökélyre fejlesztette, hogyan lehet poézist csiholni a látszólag holt anyagból, ráadásul a korábban egy fura folkzenekarban muzsikáló Smith saját hangját is nyersanyagként használja.

Az új albumon sem a határozott, zakatoló ritmussal bíró darabok dominálnak, habár néha előkerül némi finoman örvénylő, szinte technoid puttyogás (Understanding Body Massages), hogy azután áradó melódiák, érzelmes zenekari hangminták és analóg szintihangok valóságos vízesése zúduljon a nyakunkba, majd beúszik a hangképbe Smith saját, sokszorosan beloopolt, hipnotikus éneke is. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy e szerzeményeket mennyire simogató, néha egyenesen szívbe markolóan szép dallamok uralják. Ebből a szempontból talán a határozott lüktetéssel bíró Steady Heart és az albumzáró, fenségesen ambient Expanding Electricity a két legkiemelkedőbb darab.

Ghostly International, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.